Jogállam, 1912 (11. évfolyam, 1-10. szám)

1912 / 1. szám - A pactum reservati dominiinak utólagos kikötése

1 22 Dl SCHUSTER RUDOLF Mindezeknél fogva ugy véljük, hogy helyes az a nézet, mely szerint a pactum reservati dominii utólagos kikötésének elvileg helye van, mivel az e jogintézmény természetével összeegyeztethető, nem mondható sem contra legem, sem contra bonos móres és egy fontos, nélkülözhetetlen gazdasági szükséglet kielégítésére szolgál. Hogy azonban zavaros és kijátszásra alkalmas manipuláczióknak eleje vétessék, szükséges, hogy a felek az utólagos kikötésnél világosan megállapodjanak abban, hogy mily jogviszony keletkezzék most már a felek közt? vagyis a nélkül, hogy az illető tárgy a vevő birtokából kikerüljön (ez pedig a gazdaságilag fontos része és czélja az egész intézménynek], a felek szerződésileg megállapitják, hogy a vétel tárgya most már az eladó tulajdona a vételár lefizetéséig, a vevő pedig azt már bérlet vagy más alkalmas czimen birja. Nem tudjuk elképzelni, hogy ilyen vagy ehhez hasonló szabályozás miért ne volna helyes? Csak akarnunk kell és el fogjuk találni a helyes formáját annak, a mit az élet élénkbe állit. Arra kell törekednünk, hogy azt, a mi gyakorlati életszükségletnek mutatkozik, elégítsük ki. Ezzel fejlesztjük a jogtudományt is élő organismusként, nehogy elmaradjon az élettől és nehogy a «Weltfremdheit» vádjával jogosan illessék. A pactum reservati dominii-nak és utólagos kikötésének alapja gazdaságilag sokkal mélyebben fekszik, mint a hogy felületes megtekintésre mutatkozik. Ennél a kérdésnél is ugyanis a hitel — a modern forgalmi életnek ez a főrugója és alapja — nyomul előtérbe. Közgazdaságilag helyesen eljáró nemzetnek arra kell törekednie, hogy akár az iparnak, akár a mezőgazdaságnak productuma ne legyen csak rendeltetésének megfelelően használható, hanem utját-módját kell találnia annak, hogy ugyanaz a dolog hitelnek alapját, biztositékát is képezze. A folyton fejlődő közgazdasági, ipar-kereskedelmi hitel-