Jogállam, 1912 (11. évfolyam, 1-10. szám)

1912 / 1. szám - A holttesten való jog

A HOLTTESTEN VALÓ JOG. I I } nem lehet meg nem történtté tenni; kártérítési kereset ritkán lesz lehetséges, mert vagyoni kár a legtöbb esetben nem forog fenn, a büntető rendelkezések pedig arra az esetre vonatkoz­nak, ha a holttestet a jogositott személy önödéből elviszik; ámde a most emiitett esetben erről sincs szó, ugy hogy a büntetőjogi védelem is elesik. A jogositott tehát hiába keresi a jogát. III. Fennmarad még az a kérdés, hogy kik azok a ('legköze­lebbi érdekeltek*, a kikről mint rendelkezésre jogosultakról szó voltr Ez a kérdés rendszerint nem okoz gondot; önmagától, simán megoldódik és jogvitára nem ad okot. De előfordulhat az érdekek összeütközése: több személy kiván rendelkezni; az egyik egyházi temetést akar, a másik nem, az egyik ide, a másik meg amoda akarja a halottat temettetni és valamiképen mégis csak el kell dönteni, hogy kit illet meg tulajdonképen a rendelkezési jog. Ennél a kérdésnél a törvény, sajnos, majd­nem teljesen cserben hagy bennünket. A birodalmi jog részle­tesen előírja, hogy kik kötelesek a temetési költséget viselni (v. ö. mindenekelőtt a Ptk. 1968. és 1515. §-ait), de nem okvetlenül szükséges, hogy a költségviselési kötelezettséggel összeessék a rendelkezési jogosultság, hiszen lehetséges, hogy a költségviselésre kötelezett arra köteles, hogy a rendelkezésre jogosítottnak megtéritse azokat a költségeket, a melyeket ez a temetésre fordított. Az én véleményem szerint a valóságban igy is van. Az a kérdés, hogy ki viselje a temetési költségeket, tisztára pénzkérdés, és igy könnyen érthető, ha ez a kötele­zettség elsősorban az örököst terheli, mert ez gyakorlatilag nem jelent egyebet, mint azt, hogy a temetési költségek a hagyatéki tömegből fedezendők. Annál a kérdésnél azonban, hogy kit illessen a rendelkezési jog, teljesen immaterialis érde­kekről van szó; szó van először, a mint láttuk, az elhunyt egy­kori érdekeiről arra nézve, mi lesz holttestének jövendő sorsa, és szó van másodszor kegyeleti érdekeiről. Azok a személyek azonban, a kiknél ez az érdek rendes, tipikus körülmények Jogállam. XI. ívf. 1—2. f. b"

Next

/
Thumbnails
Contents