Jogállam, 1912 (11. évfolyam, 1-10. szám)

1912 / 1. szám - A holttesten való jog

Dí Z1TELMANN ERNŐ állítás, mintha a holttestre nézve tulajdonjog léteznék. Ha léteznék, akkor lehetséges volna, hogy a holttesten lopást, sikkasztást, dologrongálást kövessenek el. Ámde a német büntetőtörvény önálló bűncselekménynek minősiti holttesteknek és hulláknak jogosult őrizetéből való jogosulatlan elvitelét (ió8. §. és 367. §. 1. pont); nyilvánvaló tehát — s ez az általános vélemény — hogy a lopásra és sikkasztásra vonatkozó szigorúbb büntetőrendelkezések a holttesten elkövetett eme cselekményekre nem alkalmazhatók, ugy a mint nem alkalmazhatók a dologrongálásra vonatkozó rendelkezések sem. Ez azonban csak ugy érthető meg, ha felteszszük, hogy a Btk. a hulláknál, minthogy nincs tulajdonjog, ezeket a tulajdonjogot védő rendelkezéseket nem tartotta alkalmazhatóknak. De a tulajdonjog alapulvétele mellett egészen tarthatatlan következtetésre is jutunk, ha felteszszük azt a kérdést, hogy kit illet meg legelőször a tulajdonjog. A tulajdonszerzésnek a Ptk.ből kellene adódnia. Már most az örökösök tulajdona nem lehet a holttest: a Ptk. 1922. §-a, a mely megállapítja az örökösök jogát az örökhagyó vagyonára nézve, nyilván nem alkalmazható, mert a holttest csak az örökhagyó halála óta dolog, tehát sohasem tartozott az örökhagyó vagyonához; ez a szakasz analógiára sem alkalmas, mert a holttest a maga rendeltetésénél fogva nem lehet «vagyoni), ámbár meg nem engedett felhasználás esetén bizonyos vagyoni értéket képviselhet. Az a feltevés, hogy a hozzátartozókat illeti meg a tulajdonjog, a Ptk. álláspontjából szintén egészen önkényes lenne. Látnivaló tehát, hogy erre az esetre a Ptk. a tulajdonszerzési czimeinek egyike sem talál. A holttest eredetileg uratlan dolog és igy ha arra nézve a tulajdonjog lehetséges volna, azt az szerezhetné meg, a ki birtokába veszi (Ptk. 958. §.), a mely logikai erdmény teljesen tarthatatlan. Ehhez képest nem marad más hátra, minthogy a holttestet már eleve teljesen forgalomraképtelen dolognak tartsuk abban az értelemben, hogy szükségképen ki van zárva, hogy valakinek tulajdonába kerülhessen: a holttest okkupácziója nem