Jogállam, 1912 (11. évfolyam, 1-10. szám)

1912 / 1. szám - A holttesten való jog

A HOLTTESTEN VALÓ JOG. ÍO$ A kérdés csak az, vajon az érdekelteknek ez a rendelkezési szabadsága szubjektív jogosultságnak tekintendő-e és hogy milyen ennek a «rendelkezési jognak» a jogi természete. Véleményem szerint itt minden bizonynyal szubjektív joggal van dolgunk, és pedig elsősorban közjogi természetű szubjektiv joggal: az államhatalommal szemben, a mely általános érdekeknek kiván szolgálatot tenni, nyitva marad egy terület, nem mindenki, hanem csak bizonyos meghatározott személyek részére, a kik ezen a területen saját érdekeiket szabadon érvényesíthetik. Az egyes a maga öntevékenységére való lehetőséget pedig nem csupán reflexképen kapja meg, oly módon t. i., hogy az állam tényleg nem lép közbe, hanem megkapja egyenesen tekintettel az ő, az egyes, saját érdekeire, a mi annyit jelent, hogy az állam ezen az érdekterületen egyáltalán nem is léphet közbe. A dolgok ilyetén állása mellett kétségtelen, hogy itt közjogi természetű szubjektív jogról van szó.* Ebből a feltevésből következik, hogy az egyesnek közigazgatásjogi védelmet is kell nyújtanunk e jog gyakorlásához — a mint azt az országos jogok meg is teszik — és különösen közigazgatásjogi védelmet kell nyújtanunk olyan rendőri intézkedésekkel szemben, a melyek az egyénnek e rendelkezésjogát korlátozni akarnák. Mivel közjogi jogositványról van szó, arra nézve, hogy ez a jogosítvány fennáll-e, és milyen mértékben, az egyes szövetséges államok közjoga irányadó, a mennyiben birodalomjogi jogszabályok erről nem rendelkeznek, a mi csak igen ritkán és igen kis mértékben fordul elő. A legközelebbi érdekeltek rendelkezési jogát tehát az egyes szövetséges államok közigazgatásjogi jogszabályai minden pillanatban korlátozhatják, sőt egészen el is vehetik. Felmerült azonban az a kérdés, vajon ez a rendelkezési jog nem több-e ennél, hogy nem egyúttal magánjogi természetű vagyis olyan jog-e, a melynek az a czélja, hogy valamely * Jetiinek kétségtelenül privilégizált szabadságszléráról beszélne. V. ö. System der subjektiven öífentlichen Rechte, 2. kiad. ICP. és köv., 51. és kőv. il.