Jogállam, 1912 (11. évfolyam, 1-10. szám)

1912 / 1. szám - A törvényes vélelem természete

92 Dí PLÓSZ SÁNDOR rint a nézet szerint tehát a törvényes vélelmek a perjogba tartoznak és ott az indiciumok tanában tárgyalandók. Ámbár ennek a teóriának helyessége ellen már régebben különösen az az aggályom támadt, hogy e szerint a vélelmező ténynyel szolgáltatott főbizonyiték ellen az ellenbizonyítás esküvel nem volna eszközölhető, holott a gyakorlat, a melyet egyébként magam is megnyugtatónak ismertem fel, az ellenkezőt tartja,* mégis nem tudtam elszakadni ettől a felfogástól, a mely egyébként legszebb összhangban volt az uralkodó tannak azzal a tételével, a mely szerint a törvényes vélelem, a biróhoz intézett parancs, hogy egyik tényről egy másikra következtessen és a mely egészen beleillett abba a tanításomba, hogy minden bizonyitás tényről-tényre való következtetés. Pedig valójában már az az egyetlen körülmény, hogy a vélelemmel szemben esküvel való eldöntésnek van helye, elég arra, hogy ezt a teóriát, a mely nem magyaráz meg mindent, visszautasítsuk. Nem fér össze továbbá ezzel a teóriával az sem, hogy a vélelem ellen felhozott nem teljes bizonyitás, nem gyengíti meg a vélelem erejét, holott ha a vélelem bizonyitás volna, a nem teljes ellenbizonyítás is megfosztaná azt teljes bizonyító erejétől.** Az itt ezúttal előadott vélelmi teóriámmal mindez a legszebb összhangban áll, mert hiszen a vélelmezett tény ellenkezőjének bizonyítása nem ellenbizonyítás, hanem kifogásnak, a vélelmező ben azt mondja ki, hogy vélelem esetében valamely tény bizonyosnak tekintendő (als gewiss anzusehen). Még inkább a n. ptk. I. terv. 198. §-a, a mely szerint: «Wenn das Gesetz vorschreibt, dass eine Tatsache vermutét werde, so gilt dieselbe für erwiesen». A mi Pp.-unk 272. §-a szintén tartalmaz a bizonyítási szabály teóriára vonatkozást, a midőn kimondja, hogy az előzetes valóságokat és a törvényes vélelmeket sem a 260. (bizonyítási teher), sem a 270. §. (bizonyitás mérlegelése) nem érinti. * Kifejezetten kimondia az eskü alkalmazhatását a prts. 1877-iki életbelépt, törv 16. §. 1. p. és a n. prts. fuj) 202. §-a. A bizonyítási szabály elméletnek másik, azonban már sem a p. prts., sem a Pp. szerint nem praktikus következménye az volna, hogy a vélelem ellen használt ellenbizonyitás ellen repiobatio non datur. Ennek a szabálynak alkalmazhatása, illetőleg nem alkalmazhatása gyakorlatilag is fontos különbséget állapitana meg a vélelem és az előzetes valóság között, a mennyiben, ha az utóbbinál a törvény csak a bizonyítási terhet változtatja meg, az ellene használt bizonyitás főbizonyítás Iéven> ez ellen kétségtelenül van ellenbizonyításnak helye. Ebben a nézet, ben van Unger is, ki az i. h. 51. j. ezt a következményt teóriájából levonja. ** L. erre nézve Rosenberg, Beweislast, 104. 1.