Jogállam, 1912 (11. évfolyam, 1-10. szám)

1912 / 1. szám - A törvényes vélelem természete

D? PLÓSZ SÁNDOR mázhassa, ezt már a perjog mondja meg. A magánjog nem állítja fel a tárgyalási elvet és rendelkezéseit nem a tárgyalási elven alapuló perre való tekintettel teszi meg; vélelmei, a mint már említettük, az officialitáson alapuló perben is alkalmazandók. A magánjog tehát nem kívánhatja meg a vélelmezett ténynek állítását. De a perjog sem kívánja meg, és pedig nemcsak az officialitás elvén nyugvó, hanem a tárgyalási elven nyugvó perjog sem. Mert a perjog szerint az állítás csak a megállapíthatóságnak előfeltétele és csak ott szükséges, a hol a tény megállapítása is szükséges. Ámde a vélelmezett tény megtörténtének megállapítása épen a vélelemnél — a magánjog szabályánál — fogva nem szükséges, annak tehát, hogy ez a tény a tárgyalás anyagává tétessék, nincs perjogi czélja. Szóval a vélelmezett tény állításának nincs elfogadható ratiója. A vélelmezett tény állításának szükségességét ezek után csakis abból lehetne még levezetni, hogy a törvény a vélelem szót vagy annak megfelelő kifejezést használja, tehát ezzel azt akarja kimondani, hogy a jogi hatályt nem a vélelmező, hanem a vélelmezett tényhez kapcsolja, azt a tényt pedig, a melyhez a jogi hatály kapcsolva van, a perben általában állítani kell. Azonban csakugyan igaz-e, hogy a törvény a vélelem alakjában való szövegezéssel azt az értelmet köti össze, hogy csak a bizonyítási teher és nem egyúttal az állítási teher szabályát akarja megváltoztatni ? Kétségtelen, hogy a praesumtio juris et de jure esetében nem kell a vélelmezett tényt állítani, még ha a törvény azt kifejezetten vélelemnek nevezi is. Az is bizonyos továbbá, hogy a vélelmezett tényt azokban az esetekben sem kell állítani, a melyekben a törvény, a mint mondják, a bizonyítási teher általános szabályát fejezi ki vélelem alakjában. Pl. nem kell a birtok jóhiszeműségét vagy jogszerűségét az osztr. ptk. szerint sem állítani. Szintén nem kell a vélelmezett tényt az u. n. álvélelmek többi eseteiben sem állítani, pl. a hol a törvény kiegészítő vagy értelmező szabályt fejez ki vélelem alakjában, gyakran