Jogállam, 1912 (11. évfolyam, 1-10. szám)

1912 / 1. szám - A törvényes vélelem természete

A TÖRVÉNYES VÉLELEM TERMÉSZETE. 8; Terv. 15. §-ában a közös veszélyben elhaltak egyidejű elhalására nézve felállított vélelem hasonlólag nem előzetes valóság, mert tényállása a közös veszély tényének beállítása következtében qualltative különbözik az ideális tényállástól. A különbség az előzetes valóság és a tulajdonképeni vélelem között tehát csak a tényállás megállapítási módszeren belül érvényesül. Az előbbinél a tényállás csak kevesebb, mint az ideális tényállás, az utóbbinál ellenben nem csak kevesebb, hanem más is. A különbség tehát nem valami lényeges, az u. n. vélelem fogalmára kiható, hanem csak alosztályozásul szolgálhat. A mint mindjárt látni fogjuk, a különbségnek a jogszabály alkalmazásában sincs semmi jelentősége, az egyik vélelem a gyakorlatban épen ugy viselkedik, mint a másik. Mielőtt azonban erre reá térnék, még azt a tételemet akarom megvilágítani és megerősíteni, hogy az u. n. tulajdonképeni vélelem is csak a tényállás megállapításának különös alakja. Mindenekelőtt felette érdekes, hogy a classikus római jogászok, a kik a praesumtio szót egyáltalán nem használták mint jogi technicus terminust,* a praesumtióknak úgyszólván királyát, a gyermek törvényességének u. n. vélelmét nem nevezik praesumtiónak. Paulusnak (1. 5. D. 2., 4.) közmondásossá vált tétele azt mondja: páter vero is est, quem nuptiae demonstrant. Azaz: az apa az, a kire a házasság reá mutat. Magának az apaságnak, nem pedig az apaság vejeimének tényálladéka a házasságból meritendő. Ez az apaság gyakorlati tényálladéka. Ezzel szemben az ideális tényálladék az, a melyet Ulpian (1. 6. D. 1., 6.) ad elő: Filium eum definimus, qui ex viro et uxore eius nascitur. Ez a definitio, a fogalom meghatározása. Ezzel a definitióval azonban Ulpian nem akarja a gyakorlati tényálladékot mellőzni, sőt egyenesen feltételezi azt, a * Hedemann, Vermutung, 6. 1. és arra nézve, hogy a digestákba a praesumtio, mint technikus terminus interpolatio utján jutott bele, i$. és köv. 1. Jellemző, hogy a Dig.-nak, de probationibus et prassumtionibus szóló titulusában (22., J.) a praesumtio ^zó csak kétszer fordul elő (I. 24. és 2^.). 6*