Jogállam, 1912 (11. évfolyam, 1-10. szám)

1912 / 1. szám - A törvényes vélelem természete

8o Dl PLÓSZ SÁNDOR csak a bizonyítási teher változik, tulajdonképen csak más szövegezése annak a tételnek, hogy a törvény megparancsolja a bírónak, hogy valamely tényt egyelőre valónak tartson. Ezek között a nehézségek között eszembe jutottak a fikcziók, a melyekre nézve a doktrína már régebben megállapította, hogy azok a törvényhozási technikának kifejezési módjai és eszembe jutottak különösen a praesumtio juris et de jure esetei, a melyekre nézve már én is és mások is régebben tisztába jutottunk azzal, hogy azok tulajdonképen csak a törvényes tényálladék megállapításának különös alakjai. Közel feküdt, hogy az előzetes valóságra nézve is feltételezzem, hogy az nem egyéb, mint a tényálladékok meghatározásának egyik különös alakja, a törvényhozó egyik kifejezési módja. És azt hiszem, hogy e feltételezésem megfelel a valóságnak, vagy legalább is jobb, mint az eddigi előttem ismeretes feltételezések. Ha közelebbről megnézzük az u. n. előzetes valóságokat, azt látjuk, hogy azokat ugyanazzal a hatálylyal másként is, minden vélelem nélkül ki lehet fejezni. Pl. a gyermek élve születésének vélelmét ugy, hogy a törvényhozó mindenütt, a hol valamely jog létrejötte a gyermek élve születésétől függ, a joghatályt nem a gyermek élve születéséhez, hanem születéséhez köti és e mellé a szabály mellé egy másik szabályt állit oda, a mely szerint a gyermek születéséhez kötött hatály azonban nem áll be, ha a gyermek halva született. Csak a szövegezés dolga, ha e helyett a törvényhozó a joghatályt a gyermek élve születéséhez köti, de attól, hogy a született gyermek csakugyan élt, egyelőre, az ellenkező bebizonyításáig eltekint, vagy még más szavakkal, az élve születést megtörténtnek tekinti, vagy vélelmezi. A törvényhozó mindezekben a szövegezési módozatokban tulajdonképen ugyanazt a gondolatot fejezi ki. Arra nézve, hogy a törvényhozó a vélelem alakját a szabály és a kivétel alakjával is felcserélheti, például szolgálhat egyebek között, hogy a mig az osztr. ptk. 1460. §-a az elbirtokláshoz a birtokos jóhiszeműségét is megkívánja, azonban 328. §-ában