Jogállam, 1911 (10. évfolyam, 1-10. szám)

1911 / 1. szám - Minőségi hiányok rosszhiszemű elhallgatása a kereskedelmi vételnél. 1. r

TÖRVÉNYMAGYARÁZAT. IS tén a «csalás»-nak megfelelő «Betrug» szót használta ugyan, és lehet, hogy az az indoka annak, hogy mi is a csalás szót vettük fel, de a német törvényhozás e szót már rég kiküszöbölte és az uj német keresk. törvény a 377. §-ban a hiányoknak rosszhiszemű elhallgatásáról szól (arglistige Verschweigung der Mángel). Ugyanily kifejezést használ az uj német polgári törvénykönyv, továbbá a mi Tervezetünk is. Az ujabbkori modern kereskedelmi tudomány a «csalás» szót már egyáltalában nem használja. A «csalás» fogalmával már önkéntelenül összekötjük annak büntetőjogi jelentőségét t. i. a ravasz fondorlatokkal való tévedésbe ejtést vagy tévedésben tartást, ehhez pedig a 550. §-ban használt «csalás» szónak nincs köze és helyesen jegyzi meg Nagy Ferencz* hogy itt csalás alatt «általában az eladónak rosszhiszeműsége értendő, ha pl. tudva hiányos árut szolgáltat.)) Ily helytelenül választott szónak az a hátrányos következménye szokott lenni, hogy azt félreértik és félremagyarázzák. Meg vagyok győződve, hogy a 350. §-nak helytelen értelmezése és alkalmazása sok részben arra vezethető vissza, hogy «csalás»-ról van szó. Azt tapasztaljuk ugyanis, hogy a bíróságaink — a felső biróságokat sem véve ki — e §-t ugy vélik helyesen alkalmazni, hogy «csalás» esetén az eladó védtelenül áll szemben a vevővel, mert hiszen ő a acsaló»; e helytelen kifejezésből kiindulva, tévedést és megtévesztést majdnem büntetőjogi értelemben igyekeznek e §-ba belemagyarázni; a hol ez ki nem hozható, ott e §-t inkább nem is alkalmazzák. így pl. az 1016/95. szitéletében a kir. Curia a 350. §-t nem alkalmazta, «mert a kereskedelmi törvény 350. §-a szerint megtévesztés esete forog fenn». A 371 902. sz. ítéletben pedig a kir. Curia a 356. §-t nem alkalmazta, mert az eladó a vevőt «nem tévesztette meg, a mennyiben alperesnek (a vevőnek) módjában állott a küldött bort megvizsgálni; más oly tényt pedig, mely által a felperes az alperest tévedésbe ejtette volna, az utóbbi fel nem hozott.» Bíróságaink ugy látszik a csalárd megtévesztésre helyeznek súlyt. Ez azonban más, mint a mit a kereskedelmi törvény a 350. §-ban ki akar fejezni. A csalárd megtévesztés az, a mit magánjogi csalásnak is lehet nevezni (nálunk pedig gyakran a 3^0. §-ban előforduló csalást nevezik magánjogi csalásnak). A csalárd megtévesztés rendesen többet tartalmaz, mint a mit a 350. §. ki akart fejezni. Ez a csalárd megtévesztés a tévedés tanával összefüggő egy szerződési nyilatkozat megtámadására alapul szolgáló körülmény. A csalás szót pedig engedjük át a büntetőjognak, mivel egyáltalában nem kívánatos, hogy a jogi műnyelv egy és ugyanazt a kifejezést kétféle értelemben használja.** * Dr. Nagy Ferencz, Magyar Kereskedelmi Jog Kézikönyve. VI. kiad. II. köt. 204. lap. ** T. Ind. III. köt. 14?. 1.