Jogállam, 1911 (10. évfolyam, 1-10. szám)

1911 / 1. szám - Schwarz Gusztáv tanítása a jogi személyről a német jogi irodalomban

68 MAGYAR JOGÁSZEGYLET. napra növekedő része a puszta vagyonjogot messze meghaladólag a társadalom személyes szervereiét épiti ki, azaz folytatja ott, a hol a közjog elhagyta, uszó határokat teremtvén kivétel nélkül minden egyes jogi disciplina között. Ki tudná azt tárgyi okokkal megmagyarázni, miért magánjog a családjognak személyi része ? Ki mondhatja meg, miért magánjog az egyesületi jog? A család legalább olyan lényeges közjogi alapja az állami létnek, mint a község vagy a vármegye; s ha a családalapítás elvben az egyén tetszésére van bizva — mellesleg szólva, ez is inkább látszat, mint valóság —: a község alakítása is egyesek közös akaratának a müve, és a már megalakult család egész életén át az állami ingerentia sohasem hiányzik. Bizony, mindez csak fokozat dolga; s az elhatárolás nem is valamelyes belső lényegi különbségek alapján, hanem történetileg adódott. A jogtanulásnak a renaissance óta két főforrása, a Corpus Juris Canonici és a Corpus Juris Civilis adta meg a felosztás első alapjait, elhatárolván ugy egymástól, mint a többi szaktól a magánjogot és az egyházjogot; a Bambergensis (1507) és a CCC (Constitutio Criminalis Carolina, 1532) adtak a német büntetőjogi tudománynak is konkrét kereteket, s ezzel körülbelül eldőlt a sorsa a jogtudomány osztályozásának. Tudjuk, hogy a receptió előtt nemcsak a magánjogi és büntetőjogi szabályok közt nincs semmiféle határvonal, hanem a közjog maga is — a hűbéri intézmény folytán — határozottan magánjogias jellegű; nem is tudnám máskép karakterizálni a hűbériséget, mint ha azt mondom, hogy az a közjogi szervezetnek a magánrendelkezés szempontjai szerint való felépítése. Nem jelenti persze ez azt, hogy az egyes jogi szakoknak ne lenne szükségük a saját közelebbi czéljaiknak megfelelő fogalmi felszerelésre, mely itt-ott a másik szak hasonló fogalmától esetleg eltérhet. Nincsen abban semmi, ha más az uzsora büntetőjogilag, más magánjogilag; ha más a csalás, más a szándék és gondatlanság stb. A joghatások világában nincs közösség és nem is kell lennie. Csupán a jogi tényállások körére nézve állitható fel és állította fel az illusztris előadó is azt a követelményt, hogy azok tekintetében a jogban összhangnak kellene uralkodnia. Persze a büntetőjognak az a sajátsága, hogy tényállásai jórészt a magánjog fogalmainak megközelitő alapulvételével vannak körülírva. Előfordul azonban a megfordított eset is: hogy magánjogi tényállás van a büntetőjogban meghatározva. Pl. a jogügylet érvénytelensége azon az alapon, hogy az abban kikötött teljesítést a büntetőtörvény tiltja; kártéritési kötelezettség büntetendő cselekmény okából stb. Absolut helyes törvények mellett már most bizonyára sohasem jöhetne a bíró abba a helyzetbe, hogy ugyanazt a fogalmat más értelemben vegye, ha magánjogi és más értelemben, ha büntetőjogi alkalmazásról van szó. A szerkesztés tökéletlensége és a szabályozás hiányossága azonban rákényszeríti a birót, ha nem akar téves utakra terelődni. S ez a tudat talán itt-ott oly elteréseket is előidéz, a melyeket el lehetne és el kellene kerülni. Azonban nem mindig. Vegyük például azt az előadó