Jogállam, 1911 (10. évfolyam, 1-10. szám)

1911 / 10. szám - Külföldi jogélet

7R8 SZEMLE. A VII. Nemqetkd^i Ctiminalantropologiai Congressus tárgyalásai Kölnben f. évi október 9 — 15. napjain folytak le. A congressus elnöke a nálunk is ismert orvostanár, Aschaffenburg volt. A magyar kurmányt a congressuson dr. Moravcsik Ernő Emil udv. tan. egyetemi tanár és dr. Friedmann Ernő ügyvéd képviselték ; mindkettőt a congressus tiszteletbeli elnökévé választotta ; a m. kir. államrendőrséget Gábor Béla rendőrségi fogalmazó képviselte. A congressus legkimagaslóbb vitakérdése a határozatlan tartamú ítéletek problémája volt. A referensek : Gráf von Gleispack prágai és Thyrész Cundi egyetemi tanárok indítványaival szemben dr. Friedmann Ernő ellenjavaslatot nyújtott be. Rendkívül heves vita után, melyben többek között Ferri, Landsberg, Lilienthal, Aschaffenburg, Engelen, van Hamel és Aschrott is részt vettek, a congressus elfogadta Gráf von Gleispacknak a vita hatása alatt módositott indítványát, melynek értelmében a congressus tudományos szempontból helyesnek ismeri el az ítéletek határozatlanságának elvét. A congressus záróülésén az újonnan nevezett Nemzetközi Criminalantropologiai nagybizottságba beválasztották Magyarország részéről gróf Zichy János vallás- és közoktatási minisztert, dr. Balogh Jenő vallás- és közoktatásügyi államtitkárt, dr. Moravcsik Ernő Emil egyetemi tanárt és dr. Friedmann Ernő ügyvédet ; a nemzetközi végrehajtóbizottságba Balogh Jenő államtitkárt. Dr. Lakatos Gyula. SZEMLE. - Magyar perjogi reformmozgalmak ezim alatt Magyary Géza előadást tartott a tudományos Akadémiában. Ez érdekes előadás gondolatmenete a következő : A magyar perjog történetében három korszakot különböztethetünk meg. Az első az alapvetés kora, a melyben lerakják a perjogi intézmények alapjait s a mely a XVIII. századdal végződik, a második a perjogi intézmények kifejlesztésének kora a rendi államszervezet szellemében, a szatmári békétől 1848-ig, végül az igazságszolgáltatás újjászervezésének kora a jogegyenlőség alapján. Ennek a legutóbbinak két legfontosabb alkotása az 1869: IV. t-cz. a bírói hatalom gyakorlásáról és az 1911 : I. t.-cz. a polgári perrendtartásról, — a mely Plós% Sándor müve. A XIX. század az egész világon a legnagyobb perjogi reformok korszaka. Soha oly áldásos igazságszolgáltatási reformok nem láttak napvilágot, mint ekkor. Ez a kor hozta létre a törvény előtti egyenlőséget s a birói függetlenséget is. Oly eredmények ezek, melyekhez hasonlót a történelem eddig nem mutathat föl. Nálunk ez az átalakulás nem záródott be teljesen a mult században, hanem részben átnyúlt a jelen századra is. Magyary kifejti, hogy jogszolgáltatási intézményeink mindig nyugati behatás alatt