Jogállam, 1911 (10. évfolyam, 1-10. szám)

1911 / 10. szám - Perorvoslat a vádtanács végzései ellen

BÍRÓI GYAKORLAT. 77 5 hogy a terhelt mely esetekben élhet felfolyamodással a vádtanács határozata ellen. Ez esetek közt a vádhatározat esete felsorolva nincs. Vagyis a vádtanács vád alá helyező végzése ellen a terhelt felfolyamodással nem élhet. Ez a szabály. Ez alól azonban a Bpt. 270-ik §-a két sajátságos kivételt statuál, illetőleg ezek figyelembe vételével megállapítható, hogy a vádhatározat meghozatala íelfolyamodás segítségével megkerülhető oly esetben, midőn a vádtanács a vádhatározatot megelőzőleg határoz az előzetes letartóztatás vagy a vizsgálati fogság kérdésében és a vádhatározat ellen is rendszerint vagy legalább is a legfontosabb esetekben igenis van helye felfolyamodásnak, olyan esetekben, t. i., midőn a vádtanács a vádhatározatban intézkedik a letartóztatás kérdéseiben. Az ügyek nagyobb és fontosabb része — különösen a közszabadság szempontjából — a rabos ügyek, vagyis azok, a melyekben a terhelt előzetesen le van tartóztatva, vagy vizsgálati fogságban van. E terhelteknek pedig a 270-ik §. három esetben enged felfolyamodást a vádtanács minden határozata, (262 — 268.), tehát a vádhatározat ellen is, 1. ha a felfolyamodás az előzetes letartóztatás, 2. ha a felfolyamodás a vizsgálati fogság és 3. ha az a 265. §. i-ső pontja alapján kimondott felfüggesztés ellen irányul. A szabadlábon lévő terheltre ez esetek közül csak a harmadik eset vonatkozik. Tehát ő csak a legritkább és legjelentéktelenebb esetben élhet felfolyamodással a vádtanács végzése ellen, vagyis csak akkor, ha a vádtanács valamely előzetes kérdés tisztázása szempontjából a polgári bíróság határozatának meghozataláig a bünpert felfüggeszti. Megállapítható tehát, hogy a 270. §. alapján a letartóztatott terhelt a vádhatárczat ellen minden olyan esetben, a midőn a vádtanács magában a vádhatározatban rendeli el vagy tartja fenn a letartóztatást, élhet felfolyamodással ; a szabadlábon levő terhelt ellenben a vádhatározat ellen sohasem élhet felmolyamodással. Ennek a ténynek pedig a 272. §. rendelkezései adják meg a kiváló fontosságot. A 272. §. ugyanis kimondja, hogy a kir. ítélő tábla a 270. §. szerint közbevetett felfolyamodás elintézésénél hivatalbóli funkcziót is végezhet és annak daczára, hogy csak a letartóztatás vagy a felfüggesztés kérdése felebbeztetett meg, nem csupán ezekben a kérdésekben határoz, hanem meghozhatja mindazokat a végzéseket, a melyek a 262 - 268. S-ok szerint a vádtanács, a törvényszék vagy az esküdtbíróság hatáskörébe esnek. Vagyis akkor, a mikor a letartóztatás kérdésében határoz, egyben érdemben is megvizsgálja az ügyet és esetleg megszünteti az eljárást a 2Ó4. §. i-ső pontja alapján, ha ugy találja, hogy a vád tárgyává tett cselekmény nem büntetendő cselekmény, vagy a 6-ik pont alapján, ha a