Jogállam, 1911 (10. évfolyam, 1-10. szám)

1911 / 10. szám - Apponyi a birodalmi egységről

APPONYI A BIRODALMI EGYSÉGRŐL. jogi színezetet is adni, az ilyen «jogi» érvelés a positiv joggal szemben mindenkor merőben politika marad s a történelem kétséget nem tűrő szava az, mely ehhez hozzáfűzi, hogy ez a politika a nemzetközi hatalmi állás szempontjából is mindenkor csak rossz politika lehet. «Magyarország törhetetlen ragaszkodása nemzeti és állami önállóságához megmásíthatatlan történelmi és néplélektani tény s ez a váltózhatlan tény a monarchiára nézve az erőnek és a gyöngeségnek forrása lehet egyaránt, a s-erint, hogy őszintén elismertetik, avagy ellene ismét és ismét megkísérlik a hiába való harczot.» Ezek Apponyi tanulmányának befejező szavai. S e szavakat németül irja Apponyi, hogy megértsék azok is, kik még mindig az összbirodalmi eszmében akarják keresni a monarchia jövőjét s azok is, kiket az uj Lustkandl-ok tanítanak arra, hogy mi az Ausztria és Magyarország közti kapcsolat jogi természete ... Apponyi Albert gróf e tanulmánya a magyar önálló államiság tényének és valódi jelentőségének hatalmas documentuma. S a mikor az uj szempontok, az uj megvilágításban feltárt tények, a syllogismus erejével ható uj logikai kifejtések fényével is lehetetlenné teszi, hogy a magyar állam souverainitásának jogi valósága körül az uj Lustkandl-ok homályt támaszthassanak : a stilus ragyogása, a gondolatmenet ritmusának művészi játéka a magyar nemzeti gondolat e hatalmas megnyilvánulását egyszersmind igaz aesthetikai gyönyürüségnek is forrásává teszi.