Jogállam, 1911 (10. évfolyam, 1-10. szám)

1911 / 9. szám - Az 1909. évi osztrák büntetőjavaslat. 16. r.

SZEM LE. 73 S hogy a hatályukat vesztett törvényeknél vagy törvényszakaszoknál megfelelő jegyzetek utalnak a későbbi, majd a még életben levő jogszabályra. Ez utóbbinál viszont a vonatkozó egész törvényhozási és rendeleti anyag, sőt a kir. Curia teljes-ülési döntvényjoga is egybe van gyűjtve, az ugyancsak Márkus Dezső szerkesztésében a Franklin-Társulatnál megjelenő monumentális milleniumi Törvénytár kitűnően bevált módszerével. A törvényeket, azok egyes szakaszait, sőt a hol kell, az egyes mondatokat a szerkesztő kommentáló jegyzeteinek és utalásainak ezrei kisérik, teljes képét adva mindegyik törvénynél az élő magyar tételes jog vonatkozó részének. A ki napról-napra tapasztalja, hogy mily rendkívüli fáradsággal jár sokszor egyetlenegy törvényszakaszról is megállapítani, vajon hatályban van-e, vagy sem? hogy milyen más jogszabálylyal kapcsolatos a múltban és jelenben, sőt, hogy mily nehéz egy terjedelmesebb törvény egyes szakaszai közt az összefüggést megtalálni: az bizonyára méltányolni fogja azt a nagy munkát, a melyet Márkus Dezső itt újból végzett, mert hiszen ez a munkásság az egész magyar tételes jog legapróbb, legrejtettebb részleteinek olyan alapos ismeretét tételezi föl, a milyennel nálunk leginkább Márkus rendelkezik, a ki nagy tehetsége és tudása mellett sohasem csökkenő szorgalmat egyesit magában. — Törvényszéki közvédők. Dr. Kálmán Miksa budapesti ügyvéd az Országos Ügyvédszövetséghez indítványt nyújtott be a közvédői intézménynek megvalósítása iránt az első fokon is, a kir. táblánál alkalmazott közvédői intézmény mintájára, akként, hogy a kirendelés az Országos Ügyvédszövetség osztályait, vagy esetleg az ügyvédi kamarákat illesse meg. Kirendelhetők azonban a védői listából sorrendben kijelölt fiatal ügyvédek is, a kik a mai gyakorlat értelmében a kir. táblákon közvédőkként még nem rendeltetnek ki. — Ónálló körjegyzőség vagy ügyvéd-köz jegj^őségr S^ccsi Ferencz e tanulmányában igyekszik kimutatni, hogy az ügyvédségnek a közjegyzőséggel való összekötése ugy a jogszolgáltatás elvi tekinteteiből, mint gyakorlati nézőpontokból is, visszás, káros és veszedelmes, de arra sem alkalmas, hogy az ügyvédség anyagi bajain segítsen. Csak arra jó, hogy a közjegyzői intézményt elsorvaszsza és ezzel igazságügyi rendszerünket eddigi haladó irányából végzetesen retrográd irányzatba terelje. Szerinte az ügyvédség és a közjegyzőség mindenképpen heterogén, ellenkező rendeltetésű, tehát összeférhetetlen hivatások. Azt a közérdekű czélt, hogy a közjegyzőség közelebb vitessék a néphez, egyszerűbben és helyesebben a közjegyzőség deczentralizácziójával lehet elérni. De az állásokat csak akkor lehet szaporítani, ha a közjegyzőségnek, elsősorban az okiratszerzés terén megadják azt a hatáskört, a mit eredetileg neki szántak, de a mit most a jogbiztonság nagy veszélyére legnagyobbrészt a zugirászat bitorol. Az ügyvédi karnak, mely szintén nagyon sínyli a jogi kuruzslást, a közjegyzői karral karöltve kellene a zugirászat ellen küzdenie és a jogszolgáltatás közérdekében is első-