Jogállam, 1911 (10. évfolyam, 1-10. szám)

1911 / 9. szám - Külföldi jogélet

KÜLFÖLDI JOGÉLET. 72I törvényhozási aktussal, a követelések lejárata, ezzel perelhetősége és behajtása bizonyos meghatározott időre felfüggesztetik. Francziaországban legutóbb a német háború idejében alkalmazták ezeket a moratóriumokat, de mindig külön törvényekkel. Hazai törvényhozásunkban is van rá példa, legutóbb a szegedi árviz alkalmából törvényhozási felhatalmazás alapján bocsáttatott ki ilyen moratórium. A franczia 191 o. évi törvényekben nevezetes elvi ujitás, hogy a közigazgatásnak általában megadja a hatáskört moratóriumok kibocsátására és pedig a minisztertanácsnak. Az első törvényben felhatalmaztatik a minisztertanács, hogy az egész államterületre, illetőleg annak egy részére nézve az óvás és a visszkereseti jog megóvására szolgáló egyéb cselekmények határidejét meghosszabbithassa és pedig nemcsak a váltóra, hanem a forgalom tárgyát képező bármely hitelpapírra nézve. Az a mód, hogy nem magát a lejáratot függesztik fel, hanem a követelés érvényesítésének actusát, nem uj. A gall felületesség azonban ezúttal sem hazudtolta meg önmagát. A törvény meghosszabb tja az óvási határidőt, de nem rendelkezik arról, hogy az óvás ne legyen előbb felvehető. A hitelezőt tehát mi sem gátolta abban, hogy az óvást a rendes időben eszközölje. A törvény által szándékolt alkalmi segítség, a mely főleg az adósok érdekében állíttatik fel, e szövegezésben egyáltalán nem védi az adóst, sőt ellenkezőleg, a hitelezők jogkörét tágítja. Ez a hiány a törvény alkalmazásánál tünt elő. És a törvény novelláris módosítása még a folyó évben bekövetkezett, egyetlen szakaszban: «Ugyanazon körülmények közt és ugyanazon feltételek alatt a forgalom tárgyát képező hitelpapírok, lejárata is meghosszabbítható*). Ezzel lehetővé vált a kedvezményt az adózók javára is kiterjeszteni. Az 191 o. évi április 9-iki törvény a szerzői jogot kiterjeszti a műtárgyak sokszorosítására. A művészetnek mind népszerűbbé válása, kapcsolatban a reprodukáló művészetnek nem sejtett tökéletesedésével, mind nagyobb jelentőséget kölcsönzött a műtárgyak reproductióinak. Már előbb is előfordult, hogy egy-egy hires festmény metszet utján való reproductiója nagyobb jövedelmet hozott alkotójának, mint maga a festmény. Ez fokozottan áll a jelenkorban. Statisztikai adatok nélkül mérnők állítani, hogy a Böcklin-képek összes létező reproductiói nagyobb vagyonértéket képviselnek, mint a mily áron maguk a képek elkeltek. Az európai államok egymásután hoztak törvényeket a sokszorosítás jogának védelmére, legutóbb az 1907. évi jan. 9-iki német törvény. A tárgyalt franczia törvény egyetlen szakaszból áll: «Valamely műtárgy elidegenítése ellenkező kikötés hiányában nem foglalja magában a sokszorosítás jogának elidegenítését is». Ez a lakonikus törvényszegés, noha magában foglalja a lényeget, sok igen fontos kérdést hagy tisztázatlanul. Kétségtelenül alkalmazást nyer ugy az elvont, mint az alkalmazott művészeti alkotásokra. De nincs kilógattam. X. évf. 9. í". 46