Jogállam, 1911 (10. évfolyam, 1-10. szám)
1911 / 9. szám - Földes Béla: A Socialismus. 2 kötet [könyvismertetés]
IRODALOM. 7IJ munkájában és békét kötnek a nemzeti eszmével. Rámutat a tudomány és a munkásosztály egymásrautaltságának a tudatára, mint a szoczializmus egy'k legszebb tanára. Végül birálatos képet nyújt a szocziálisztikus társadalom jövő gazdasági berendezkedésének változatos terveiről és itt úgyszólván az összes nevezetesebb szocziálista gondolkodó* főbb nézeteit ismerteti meg velünk. Földes lelkesedéssel szól a szoczializmus gyakorlati és tudományos jelentőségéről. «A szoczializmus az egyedüli irány, mely a társadalom továbbfejlődésének problémájával foglalkozik, a társadalom és az emberiség jövőjéről elméleteket alkotott» (II. 469. 1.). «A szoczializmus nélkül a társadalmi gazdaságtan elposványosodásnak indult volna» 'II. 509. 1.). Lényege szerző szerint nem a felállított rendszerekben, hanem abban az igazságban rejlik, hogy minden korban a munka igényeinek megfelelő szervezetet kell létesíteni. Hangoztatja azt a régi, kedves meggyőződését, hogy az ember egyén és társ egyszerre és ezért: «Magasabb egyéni fejlődés és egyetemlegesség, fokozottabb társadalmi összemüködés az az egyedüli képlet, mely az emberiségnek megfelel» (II. 472. 1. . Az individualizmust csak mérsékelni kell. A tulajdonjog kinövéseit meg kell nyirbálni, a törvényeket jobban át kel! hatni társadalmi elemekkel, oly szervezeteket kell létesíteni, melyeken belül minden osztály, minden életkör saját létének és fejlődésének feltételeit megtalálja. A mily határozottsággal fordul Földes egyes szocziálisták forradalmi túlzásai ellen, ép annyira hangoztatja a fokozatos gazdasági és kulturális erkölcsi reformmunka sürgős szükségességét. «Az ellen kell küzdeni, — ugvmond — hogy a spekulatív kereset és a javak felhalmozása önálló czél legyen* és e távoli ezé! elérése érdekében nem hajlandó más irányeszmét elismerni, mint az emberiség közös jólétét (II. 459. 1.). Örvendve mutat rá arra az átalakulásra, a melyen a kapitalista társadalom a szocziálpolitikai reformmunka hatása alatt máris keresztülment és a következő reménynyel fejezi be mélyenszántó fejtegetéseit: «Az, a mi a socialismusban szükségszerű, észszerű, az feltétlenül meg fog valósittatni. Azzal persze a szoczializmus teljes maradvány nélkül nem valósulhat meg, mert hi«z ép az a feladata, hogy oz emberiség még meg nem értett problémáival foglalkozzék. Azért mindig lesz jövője és még a jövőjén tul : álmok és álmodozók ...» A nagy munka függelékében figyelemre méltó adatokat találunk a keresztényszoczializmusról, az agrárszoczializmusról és különösen a szoczializmus bibliográfiájáról. Földes munkája nem tartozik a könnyen szórakoztató olvasmányok közé, de a művelt átlagolvasó benne fogja megtalálni a rég várt bevezetőt a szoczializmus világába. A tárgy lényegének szinte teljes ismeretét tárgyilagos előadásban fogja belőle megszerezni és a sokszoros okulás mellett méltányolni fogja a szerzőnek helyenként emelkedett hangú előadását, az