Jogállam, 1911 (10. évfolyam, 1-10. szám)

1911 / 9. szám - Földes Béla: A Socialismus. 2 kötet [könyvismertetés]

IRODALOM. szerző az ujabb szoczialista iskoláknak ama bölcseleti magvait, a melyeket a reformáczió, majd még inkább a felvilágosodás korának bölcselői vetettek el. Itt Rousseau, Mably, Morelly, Brissot Linguet jogfilozófiai elméletei már bővebb elemzésben részesülnek, a Babeuf-féle lázadás pedig eredeti okmányokkal nyer megvilágositást. Önálló monográfia számba menő és rendkívül érdekfeszítő jellemzés következik azután a régebbi franczia szoczializmus képviselőiről. Saint-Simon és Fourier iskolái, Louis Blanc, Proudhon, Cabet, Lamennais, de különösen a társadalomerkölcsi irány korai képviselőiként felfedezett Pecqueur és Leroux behatóbb és megértőbb jellemzésben ritkán részesültek még, mint Földes müvében. A szerző érdekes magyarázatát adja annak, hogy az idealisztikus szoczializmus képviselői miért voltak kivétel nélkül francziák és munkájának első kötetét azzal a két gondolkodóval fejezi be, a kik a francziák hatása alatt legelőször hirdették Angliában, illetve Németországban a szoczializmust (Owen, Weitling). Bár a szerző teljes igazságot szolgáltat a franczia szoczialista gondolkodóknak, már munkájának térbeli beosztásával is sejteti azt, hogy a központi helyet a szocziálizmus filozófiai történetében az úgynevezett materiálisztikus vagy tudományos szoczializmusnak tulajdonítja. Az utóbbinak ismertetése és bírálata a munka második kötetének nagy részét tölti meg (2. könyv) és a szerző következtetéseinek is alapjául szolgál. Bár Földes a szoczializmust, mint az emberiség összes megoldatlan gazdasági, kulturális és erkölcsi feladatainak örök eszméjét fogja fel, Marx és Engels rendszerét e mozgalom eddig legtökéletesebb kialakulásának tekinti és munkájának középpontjába helyezi. Mintha müvében elsősorban az u. n. tudományos szoczializmus tantételeinek és jelszavainak geneológiáját és tudományos értékét kívánná tisztázni. Az olvasónak az az érzése, mintha a megelőző fejezetek is csak arra szolgálnának, hogy a szellem e fejedelmeinek jelentőségét a tudomány és az emberiség fejlődéstörténetében teljesen méltányolhassuk. A szerző nagy érdeme, hogy hivatalos tudományos irodalmunkban először foglalkozik teljes elfogulatlansággal és tárgyilagos kritikával Marx munkáival és életével, a melyeket tökéletesen ismer. Rendkívül gondos tanulmányban mutatja be azokat a szellemi bányákat, a melyekből Marx hatalmas tanépületének köveit összehordotta. Spinoza, Hegel, Feuerbach filozófiai, Ricardo gazdaságtudományi hatását Marxra eredeti felfogással bizonyítja szerzőnk. A hálás tanítvány kegyeletével emlékezik meg Stein Lőrincznek a materiálisztikus szoczializmus elméleti kiépítése körül szerzett úttörő munkájáról, de megemlíti a szocziálista szerzőket is, a kik Marxra és Engelsre nagy hatással voltak. Külön fejezetben mutatja be Marxot mint egyént és bár kritikai érzéke sohasem hagyja cserbe, itt sem rejtegeti azt a bámulatot, a melyet Marx tudásának sokoldalúsága, politikai belátása és jellemszilárdsága váltottak ki benne. Kivált Marxnak azt a bölcseleti erejét becsüli nagyra, a melylyel a társadalmi mozgalomnak is lökés