Jogállam, 1911 (10. évfolyam, 1-10. szám)

1911 / 1. szám - A hágai váltójogi államértekezlet

A HÁGAI VÁLTÓJOGI ÁLLAMÉRTEKEZLET. 43 zavarják azt az egységet, a melyet sikerült az Unió különböző államainak rendszere és a velük kereskedelmi érintkezésben levő más nemzetek joga között létrehozni.)) A conferentia sikere iránt eleinte uralkodó kétkedés azonban a munkálatok folyamán lassanként eloszlott. Ámbár előrelátható volt, hogy az angol jogot követő államok az egységes törvényt nem fogják elfogadni és ilykép a világkereskedelemben elsőrendű szerepet vivő nemzetek az egységes váltójog köréből kiesnek; annál könnyebbé vált a franczia és a német váltójog között a közeledés és a többi állam jogrendszerének megegyeztetése. Es ezen a téren mind a francziák, mind a németek részéről nagy előzékenység'mutatkozott. Daczára annak, hogy franczia részről semmit sem hanyagoltak el a tekintetben, hogy a franczia jog álláspontjai lehetőleg érvényesüljenek, maguk a francziák tudatában voltak annak, hogy a német váltójog rendszere az ő jogukkal szemben fejlettebb, a mai forgalmi viszonyoknak jobban felel meg. Általános volt tehát a meggyőződés, hogy elvben és lényegileg a német váltójog lesz az egységes törvény kiinduló pontja. A feladat csak az volt, hogy mikép lehet e rendszerbe felvenni vagy külön szabályozás utjának fenntartani azokat a részleteket, a melyek az egységes törvényt Francziaországra nézve is elfogadhatóvá tegyék. Természetesen a megegyeztetésnek erre a munkájára a teljes-ülés nem volt alkalmas. E munkát csak szükebbkörü bizottságokban lehetett végezni. A conferentia tehát első öt teljes-ülésén arra szorítkozott, hogy a kérdőívre adott válaszok alapján megállapította, hogy mely kérdésekben van vagy nincs eltérés a különböző államok között. Ezután a vitás kérdésekre nézve megállapította a tárgyalás további rendjét. így sem volt elkerülhető az, hogy egyes kérdéseknél a különböző nézetek behatóbban indokoltassanak, a hadállás tisztáztassék. így pl. nagyobb vitára adott