Jogállam, 1911 (10. évfolyam, 1-10. szám)

1911 / 2. szám - Minőségi hiányok rosszhiszemű elhallgatása a kereskedelmi vételnél. 2. r

TÖRVÉNYMAGYARÁZAT. 1^9 megállapodással a kereskedelmi törvényben — a 349. §-ban — megállapított hat havi elévülési időt meghosszabbítják vagy megrövidítik. A meghosszabbítás azonban a rendes elévülési idő tartamát meg nem haladhatja, mivel az egyenlő volna az elévülés egész kizárásával, erre pedig a felek joga nem terjedhet ki, mivel az az elévülés jogintézményének törvényhozói motívumával ellenkeznék, megjegyezvén, hogy az elévülési idő meghosszabitásának megengedése maga kivételes rendelkezés, mivel elfogadott jogszabály, hogy az elévülési időt meghosszabbítani rendesen nem szabad. A T. (1451. §. és Ind. IV. 126. 1.) az elévülési időt szintén csak a rendes elévülési idő tartamáig tartja meghosszabbíthatónak, még pedig azzal az indokolással, hogy az azontuli meghosszabbitás anomál rendelkezés volna, melyre gyakorlati szükség nincs, mert az elérni óhajtott czélt a felek külön szavatossági idő megállapítása által is elérhetik. Ezt az indokolást nem tartom megfelelőnek és kimerítőnek, mert a T. egy a concret esetre vonatkozó czélszerüségi indokkal beéri. Most már az a kérdés, hogy a rosszhiszemű elhallgatás befolyásolja-e a feleknek a\ elévülési idő tartamának megváltoztatására vonatkozó megállapodását l Az uralkodó nézet szerint az a felfogás alakult ki, hogy rosszhiszemű elhallgatás esetén oly megállapodás, mely által a vevő helyzete meg lesz nehezítve, semmis, a rosszhiszemű elhallgatás az elévülésre való hivatkozást teljesen kizárja, kivéve a rendes elévülési időt. Ezzel kapcsolatosan hosszú időig vitás volt az a kérdés, vájjon mikép alakul a helyzet az elévülésre nézve akkor, ha az eladót rosszhiszemű elhallgatás terheli ugyan és a vevő — habár arra kötelezve nincs —• az árut azonnal megvizsgálja és a hiányokat észreveszi, de az eladót erről nem értesíti. Sokan azt vitatták, hogy onnét kezdve, mikor a vevő a hiányokat észrevette, feltétlenül számítani kellene a hat havi elévülési időt, mert, ha abban az esetben, midőn a vevő a hiányokat a szerződés megkötésekor ismerte, a szavatossági igénye még rosszhiszemű elhallgatás esetén is teljesen ki van zárva, helyes volna legalább a hat havi elévülési időt számítani onnét, midőn a hiányokról tudomást szerzett, a minek egy elbirálás alá kellene esni azzal, mintha a vevő a hiányokat kezdettől fogva ismerte volna. Az uralkodó nézet azonban az, hogy a hiányokról való érlesités elmulasztásának következményeit teljesen absorbeálja a rosszhiszemű elhallgatás annyira, hogy — a rendes elévüléstől eltekintve — elévülésnek nincs helye. A hiányoknak utólagos felfedezése és e felett való hallgatás azonban igen fontos lehet akkor, ha a vevőnek ahhoz még oly további magatartása járul, hogy abból alapos következtetés meg van engedve arra, hogy a vevő az árut fenntartás nélkül elfogadta.