Jogállam, 1911 (10. évfolyam, 1-10. szám)

1911 / 2. szám - A hágai váltójogi államértekezlet

A HÁGAI VÁLTÓJOGI ÁLLAM ÉRTEKEZLET. 1 29 torvényünk 81. §-ának azt a rendelkezését, hogy a hamis aláírás a valódi aláírásokból származó kötelezettség érvényességét nem befolyásolja, a 79. czikk pedig a magyar kiküldöttek óhajára felvette a magyar váltótörvény 82. §-ának rendelkezését, a mely szerint azok, a kiknek aláirásai a hamisítás után keletkeztek, a hamisított szöveg szerint, azok pedig, a kiknek aláirásai a hamisítás előtt keletkeztek, az eredeti szöveg szerint felelősek. A magyar kiküldöttek azt is óhajtották ugyan, hogy az egységes törvénybe felvétessék a magyar váltótörvény 82. szakaszának második bekezdésében foglalt az a rendelkezés, mely szerint a vélelem a mellett szól, hogy az aláírások a hamisitás előtt keletkeztek. Az államértekezlet azonban ezt mellőzte, mert a többség nézete az volt, hogy ez bizonyítási kérdés, a melynek megoldása a nemzeti törvénybe való. Nagy nézeteltérés mutatkozott abban a kérdésben, hogy a váltó elveszésének esetére minő eljárás szabályoztassék. A magyar kiküldöttek a megsemmisítési eljárás mellett foglaltak állást, a mely azonban különösen franczia részről kifejtett ellenzés következtében nem talált elfogadásra. Az ebben a kérdésben mutatkozó nagy nézeteltérések azt eredményezték, hogy az egységes törvénytervezet 80. czikkében csak az a szabály foglaltatik, hogy az elveszett váltó tulajdonosa uj példány kiállítását követelheti és ha a váltó az intézvényezett elfogadásával volt ellátva, a tulajdonos az uj példány alapján biztosíték mellett fizetést követelhet az elfogadótól. Azok az államok, a melyek a megsemmisítési eljáráshoz ragaszkodtak, kieszközölték azonban azt is, hogy az egyezmény 13. czikke jogot adott mindegyik szerződő államnak arra, hogy a megsemmisítési eljárást a nemzeti törvényhozás utján szabályozza. A hágai törvénytervezet tizenkettedik fejezete az elévülésről szól és egyetlen 82. czikkében lényeges eltérést tartalmaz a magyar váltótörvény (84—86. §§.) rendelkezéseitől, a melyek a kibocsátó és az előzők elleni visszkereseti igények elévülésére a távolságokhoz mérten különböző határidőket szabnak Jogállam X. évf. 2. t. 9