Jogállam, 1911 (10. évfolyam, 1-10. szám)

1911 / 2. szám - A hágai váltójogi államértekezlet

Dí FODOR ÁRMIN engedi a szerződő államoknak, hogy azt saját területükön nemzeti törvénynyel megengedjék. Kifejezetten eltörli a hágai tervezet a fizetési időre vonatkozó szokásokat; az 1840. évi magyar váltótörvény 96. §-a még elismerte az ily szokást és a franczia jog azt még ma is elismeri. Nálunk az ilyen szokásváltó már ma sem állitható ki többé és csakis annyiban érvényesíthető, a mennyiben oly országban állították ki, a hol a szokásváltót érvényesnek tekintik. Kifejezetten semmisnek nyilvánítja a hágai tervezet 38. czikkének utolsó bekezdése az u. n. részletváltót, a melynél a fizetés ideje a váltóösszeg egyes részleteire különbözően van meghatározva. Nálunk a váltótörvény 3. §.4. pontjából folyólag ma sem érvényes az ilyen váltó, miután a fizetési idő az egész váltóösszegre nézve csak egy és ugyanaz lehet. Epugy, mint a tervezet 23. czikke a lát után bizonyos időre fizetendő váltókra nézve, a 41. czikk a látra szóló váltókra nézve is a törvényes bemutatási időt, a melyet váltótörvényünk 31. §-a két esztendőben állapitott meg, hat hónapra szabja. A hágai tervezetnek a határidőkre vonatkozó egyéb rendelkezései, a melyek ebben a fejezetben foglaltatnak, lényegileg nem nagyon térnek el a magyar váltótörvény hasonló rendelkezéseitől. A hágai tervezetnek hetedik fejezete a fizetésről szól. A 47. czikk szerint a váltóbirtokos a váltót azon a napon, a mikor a fizetés követelhető, vagy az azt követő két köznap egyikén mutathatja be fizetés végett. Francziaország óhajára azonban az egyezmény 7. czikkében megadták mindegyik szerződő államnak a jogot, hogy nemzeti törvényében kimondhassa, hogy a területén fizetendő váltót a váltóbirtokos a lejárat napján köteles bemutatni, de e kötelezettség be nem tartása csak kártérítésre ad jogot. A magyar váltótörvény 39. £-ában kimondott azt a szabályt, hogy a váltóbirtokos a felajánlott részletfizetést vissza nem utasíthatja, a hágai tervezet 48. czikke szintén kimondja, azonban az egyezmény 8. czikkében mindegyik szerződő államnak fenn lett tartva a jog, hogy területén a váltó-