Jogállam, 1911 (10. évfolyam, 1-10. szám)

1911 / 2. szám - A hágai váltójogi államértekezlet

Dl FODOR ÁRMIN csakis a nemzetközi váltó szabályozására szorítkoznék, a melynek szabályozásában a teljes egység könnyebben és biztosabban volna elérhető. Miután azonban a pesszimisztikus hangulat a konferenczia munkálatainak folyamán hamar eloszlott, a mint azt már emiitettem, ez az eszme el lett ejtve. Joggal mutattak rá arra, hogy előre nem is lehet tudni, mikor válik a váltó pályafutásában külföldi forgatmányok utján nemzetközivé; hogy nem czélszerü két különböző jogrendszert alkotni egy és ugyanabban az országban a váltókra; és végül, hogy ily megkülönböztetés mellett könnyen megtörténhetnék, hogy a belföldi váltó a nemzetközi váltóval szemben alacsonyabb rendűnek tekintetnék, a mi nem kivánatos. A mi az egységes törvény tervezetének viszonyát a magyar váltótörvényhez illeti, az első mindjárt beosztásában is részben eltér a másodiktól. A magyar váltótörvény három részből áll: az első rész a váltóképességről, a második rész az idegen váltóról, a harmadik rész a saját váltóról szól. A hágai államértekezlet által kidolgozott törvénytervezet a váltóképességről, a melyet a magyar váltótörvény i. §-a szabályoz, általánosságban nem szól, hanem annak szabályozását a nemzeti törvényhozásoknak hagyja fenn; csakis a külföldi törvényhozásokról szóló részben mondja ki erre nézve a magyar váltótörvény 95. §-ához hasonló módon, hogy mely ország törvényei szerint kell azt megítélni. A magyar váltótörvény a váltóképességről szóló részben a 2. §-ban tartalmazza azt a szabályt is, hogy a váltóképességgel nem biró személyek nyilatkozatainak a többi aláirók kötelezettségeinek érvényességére befolyással nincs; ezt a szabályt a hágai törvénytervezet az idegen váltó kiállításáról és alakjáról szóló I. fejezetébe a 8. czikkbe vette fel. A hágai egységes törvénytervezet tizennégy fejezetre oszlik. Az első tizenhárom fejezet az idegen váltóról szól, a következő beosztással: I. az idegen váltó kiállítása és alakja, II. forgatmány, III. elfogadás. IV. névbecsülési elfogadás, V. váltókezesség. VI. lejárat. VII fizetés. VIII. fizetési visszkereset az