Jogállam, 1911 (10. évfolyam, 1-10. szám)

1911 / 2. szám - A jog alkalmazásáról. 1. r

A JOG ALKALMAZÁSÁRÓL. állított kereten belül való meghatározása tekintetében. A jogi következmények ilyetén kerete lehet relatíve szük, miként a legtöbb mai büntetőjog által a büntetés maximuma és minimuma között meghagyott latitude és lehet olyan tág, mint a minő a határozatlan tartamú elitélés követelményében foglaltatik. Stb. Mindez a lehetőség és még ezer más de lege ferenda követelhető meghatározott körülményekre való tekintettel avagy ennek vagy annak a positiv jognak képezheti részét. Az első esetben az alkalmazandó mérték és az alapul vett concret viszonyok, a második esetben az adott positiv jog elemzése mérvadó. E külömbóző lehetőségek bármelyikéről is essék azonban szó, mindenikben maga a jog szabja meg a biró szerepét a jogalkalmazásnál. Ez az a generális tétel, a melyet e kérdés szabályozásának semmiféle speciális tartalma meg nem ingathat. Ezért helytelen a jogalkalmazás kérdésénél minden olyan kiindulópontnak felvétele, a mely ugy tünteti fel a dolgot, mintha ez a kérdés e tétel felvétele nélkül, sőt azzal ellentétben is megoldást nyerhetne. E helytelen kiindulópontok egyike — mint láttuk — az a tétel, hogy a jogalkalmazás jogalkotáshoz is vezethet. Egy másik ilyen helytelen kiindulópont a jog hézagosságának a\ elve. Vannak ugyanis írók, a kik azt hiszik, hogy a bírónak a jogalkalmazás közben a jogtól való függetlensége levezethető már abból is, hogy a jog hézagossága állítólag kikerülhetetlen. Minthogy — így okoskodnak — hézagtalan jog el sem képzelhető, ennélfogva a birónak a jog által való kivétel nélküli megkötöttsége sem gondolható el. A birói tevékenységnek a joggal szemben szabaddá kell válnia abban a pillanatban, a melyben a biró a jognak egy hézaga elé kerül. Ez a kiindulópont azonban egészen téves és ezzel együtt helytelenek mindazok a következmények is, a melyeket abból levonni igyekeztek. (Befejezése következik.)