Jogállam, 1910 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1910 / 1. szám - Tanulmányok a büntetőjogi gyakorlat köréből. IX. fejezet. 47. r.

BIRUI GYAKORLAT. 6; Magánjogi gyakorlat. Ex capite culpae két határozat érdemel figyelmet, aj A Curia 2061 909. sz. alatt megállapítja a légszeszvilágitó vállalat objektiv kártéritö kötelezettségét. Helyes. Annál inkább örülhetünk ennek a modern álláspontnak, mert a Privy Council mint legfelsőbb bíróság a napokban hozott ítéletében még felperestől követeli, bizonyítsa be a légszeszüzem vállalkozójának a gondatlanságát. Szóvá kell azonban tennünk a döntés «felhivott» okát. A felperes kutjában világitógáz gyülemlett össze; a felperes égő gyertyával keresi a terjengő gázszag okát s ezzel kiváltja a «Napihírek* rovatából jól ismert, elmaradhatatlan robbanást. Az elsőbiróság*'marasztalja a légszesztársulatot, mert felperesnek, mint laikusnak eljárása «nem gondatlanság, hanem legfeljebb tudatlanságból eredő vigyázatlanság;*. Az i—i törvényszék — egyebekben kétségen kívül humánus — kijelentése ugy hat, mint egy illatos mezei vadvirág. A Curia jó kertészeitől azonban elvárhattuk volna, hogy e zsenge növényt vagy nyessék ki, vagy ojtogassák, nemesítsék meg. Hát mi gondatlanság, ha nem egy köztudomású tényre vonatkozó tudatlanságból eredő vigyázatlanság? Ulpianus mester igéje szerint: non intellegere, quod omnes intelligunt. Annak a konkrét vizsgálata, hogy az illető birt-e a kérdéses ismerettel, eddig csak a műhibánál jöhetett figyelembe s a tényálladék ilyen szabad birói mérlegelése mindenesetre ujitás az összes tételes jogokkal és tanításokkal szemben. Jobb is, ha a magánjogban a tényálladékot biztos jogszabály állapítja meg, az egyenes lándsa, melylyel Diomédész az emberek hadát rendbeszedi. Pedig a tudatlanságból eredő gondatlanság megállapítására egy elég biztos kriteriont lehetne felállítani: senki sem mentheti magát olyan tény nemtudásával, a mit a közönséges figyelmű újságolvasónak tudnia kell. A jogszolgáltatás sem hunyhat szemet az előtt a fényforrás előtt, a mi világosságot terjeszt a XX. század emberének, a kit ahomo lector ephemeridis»nek lehetne nevezni. bj Egy más esetben a budapesti kir. ítélőtábla nem hajlandó az objektiv felelősséget felállítani, a mikor az elsőbirósággal szemben kimondja (1909. G. 5i9-)» hogy «magánjogunkban nincsen olyan általános jogszabály, mely az állat által okozott kárért a gazdát felelőssé tenné arra az esetre is, ha őt hiba nem terhelte*. A tábla a bizonyítást is a felperestől követeli meg, tehát nem vélelmezi az állattartó gondatlanságát sem, a mi a képzelhető harmadik, a schweizi kötelmi jog megoldása. A Tervezet 1780. §-ának* megokolása azt állítja, hogy «fennálló jogunkat kodifikálja*, * «A ki állatot tart. felelős a kárért, a melyet az állat másnak okoz.v