Jogállam, 1910 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1910 / 1. szám - A fiatalkorú bűntettesek

A FIATALKORÚ BŰNTETTESEK. 49 egyes nagyobb városokban (a hol 2 vagy több járásbiró vagy törvényszéki tanács látja el a bűnügyeket) már tényleg működnek is a fiatalkorúak bíróságai s örömmel jegyezhetjük fel, hogy szép eredménynyel, — azonban ez a megoldás természetesen csak kezdet, kisérlet, amelyet mielőbb követnie kell a teljes és végleges szervezésnek. A BN. szelleméből folyik, hogy a gyermekek és fiatalok bűnügyeiben eljáró bírónak nem rideg, a megtorló igazságot kereső büntető birónak, hanem jóindulatú emberbarátnak kell lennie, a ki ha kell szigorral, de a hol ez felesleges, tudjon szelidséggel, atyailag bánni a fiatalkorúval. E végből e feladatra mindenütt külön bírák jelölendők ki s részükre külön eljárási szabályok alkotandók. Ezzel kapcsolatos, esetleg ugyanabban a törvényben megoldható, a pártfogó tisztviselői hivatalok szervezése, a bíróságok segédszervei gyanánt. A próbárabocsátás intézményének, valamint a javitó-intézeti nevelés eredményének biztositása végett ez intézmény hivatalos szervezése, mint fentebb előadtam, elengedhetetlen. A második nagy feladat a gyermekvédelem rendszeres és kimerítő codifikálása. A magyar törvényhozás ugyan, mint fentebb érintettem, e részben is megtette már a kezdeményező lépéseket s «a% állami gyermekmenhelyekről* szóló 1901. évi 8., és «a közsegélyre szoruló hét éven felüli gyermekek gondozásáról)) alkotott 1901. évi 21. törvényczikkekkel lerakta e téren is a szilárd alapokat. Majd az 1903 jun. 24-én Széli Kálmán belügyminiszter által kiadott «Gyermekvédelmi szabályzat*, legutóbb pedig az 1907 június 13-án gr. Andrássy Gyula belügyminiszter által kiadott 60,000. sz. rendelet, mely a 12 éven aluli bűntettes gyermekeket s a 12—1 $ év közötti erkölcsi romlásnak kitett vagy züllésnek indult fiatalokat az állami gyermekmenhelyekbe utalja, folytatták a nemes munkát, — azonban kétségtelen, hogy mindez csak a kezdet, melyet épen az eddig is elért nagyszerű eredmény által lelkesitve, az államnak és társadalomnak tovább kell épitenie. Jogállam. IX. évf. i f. 4