Jogállam, 1910 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1910 / 1. szám - A fiatalkorú bűntettesek

A FIATALKORÚ BŰNTETTESEK. 37 sajtóban) teljesen megérlelték nálunk is az eszmét, hogy az egyik legégetőbb reform, amelyet a Büntető Novellában okvetlenül keresztül kell vinni: a BTK. idevágó tökéletlen rendelkezéseinek eltörlése s a gyermek és fiatalkorú bűntettesekkel való elbánásnak egészen uj alapra, a javító nevelés eszméjére fektetése és a gyermekvédelem ügyének törvényhozási szabályozása. A Magyar Jogászegyletben a 90-es évek alatt állandóan napirenden volt e kérdés, Vargha Ferenc^, Doleschall Alfréd, Moravcsik Ernő, Gmber Lajos, N. Fekete Gyula nagybecsű előadásaikban, mások kisebb felszólalásokban vagy különböző dolgozatokban (Vámbéry R. s e sorok irója) szálltak sikra a kérdés modern irányú reformja mellett. Mondhatni egyértelmű kívánság lett: a korhatárok felemelése (14'—18 év), a «belátási képesség)) döntő jelentőségének eltörlése, a szabadságbüntetések helyett az erkölcsi büntetések (dorgálás, próbárabocsátás) behozatala s főleg a javitó nevelés rendszeres alkalmazása. 1900-ban Balogh Jenő, az utolsó évtized büntetőjogi codificatiójának mozgatója és szellemi vezére, körvonalozta szabatosan a BTK. módosításának kereteit s ezek körében a fiatalkorúak büntetőjogi elbírálásának reformjait. Az ő 1902-iki tervezete lesz egyenesen a B. Novella II. fejezetének első tervezete. Az uj század hamarosan meg is érlelte a sürgetett és annyira kívánatos reformokat. A Büntető Novella ügyének többszöri fennakadása folytán törvényhozásunk előbb a gyermekvédelem ügyét reformálja s a Széli Kálmán nevéhez fűződő 1901. évi 8. és 21. törvényczikkekkel felállítja a\ állami gyermekmenhelyek intézményét, melyekbe a 7 éven aluli, hatóságilag elhagyatottaknak nyilvánított gyermekek vétetnek gondozás alá 15 éves koruk betöltéséig. Raffy Pál, kormánybiztos odaadó buzgólkodása folytán pár év alatt 18 gyermekmenhely s ezek kerületeiben 3^2 gyermektelep létesül, melyek által részint az intézetekben, részint családokhoz elhelyezve 1909. évben több mint 50,000 elhagyatott gyermek részesült állami gondolásban és nevelésben.