Jogállam, 1910 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1910 / 5. szám - Léghajózási jog

KÜLFÖLDI JOGÉLET. 397 bályoznl, mintául a vízjogi közigazgatási jog rendelkezései szolgálhatnak. Az idevágó javaslatok tárgyalása azonban már a magánjogkörét is érinti. Magánjog. Valamint a legtöbb külföldi polgári törvénykönyv, ugy tervezetünk is nevezetesen az 569. szakasz tételesen szabályozza, hogy mennyiben köteles a telek tulajdonosa telke felett a léghajózást, illetve a repülést tűrni, a mennyiben t. i. érdekeit nem sérti. Felette vitás kérdés azonban a léghajós részéről a telektulajdonosnak az általa esetleg okozott kárért nyújtandó kártérítés alapja és mértéke. Kipp szerint vétkességére való tekintet nélkül köteleztessék a léghajós a tulajdonosnak okozott teljes kár megtérítésére. Ervelésének magva: mivel a tulajdonosnak nem adjuk meg a területének megfelelő légür felett a tulajdonjog fogalma szerint őt megillető teljes uralmat kárpótlásul, legalább is biztositanunk kell néki a teljesen zavartalanul való birtoklást. E felfogást viszont számosan a léghajózásra vonatkoztatva, felette mélytánytalannak mondják, Egy, a fejlődésének legkezdetén levő közlekedési eszközzel szemben ez a túlságosan szigorú felelősség bénító hatással volna. Utóbbi érvelés annyiban mindenesetre erősebb alapon áll, hogy gazdasági argumentumokkal okoskodik a Kipp tisztán formai érvei ellen. Az előbbi felfogásnak van azonban gazdasági jogosultsága is és felette nehéz és kényes dolog a telektulajdonos és a léghajózás érdekeinek méltányos összeegyeztetése. Tekintetbe véve azonban, hogy az objektív felelősség statuálása mindig csak bizonyos fejlődési folyamat eredménye, hogy rendszerint csupán a gazdaságilag erősebb féllel szemben alkalmaztatik, mintegy a szocziális igazságszolgáltatás kiegyenlítő eszközeképen, azt hiszszük, hogy méltányosabb lesz a léghajósra egyelőre a felelősség en)hébb mértékét alkalmazni ; az objektív felelősséget majd csak, ha a légi közlekedés tényleg kiterjedt és megerősödött. Mihelyt a repülési technika annyira fejlődött, hogy személyekntk és áruknak léghajón, illetve repülőgépen való szállítása elvállalható leszen, a légi közlekedési eszközök különleges viszonyaira való tekintettel a fuvarozási jogot is revideálnunk kell majd. Nevezetesen a fuvarozó mostani fokozott felelőssége aligha lesz helyénvaló. Nem igen hihető ugyanis, hogy a légi közlekedési eszközök, különösen eleinte, a szárazföldi fuvarozási eszközökkel egyenértékű biztonságot nyújthatnának. Egyes irók, nevezetesen Meili, mégis az objektív felelősség alkalmazását óhajtják és a vis major fogalomnak megfelelő magyarázatával akarják a küiömbséget áthidalni. A léghajó, illetve repülőgéptulajdonos és alkalmazottai közötti viszony szabályozása a tengeri hajózási jog mintájára történhetik. Magánjogi szempontokból is felette czélszerü lesz a légi közlekedéis eszközök lajstromozásának kötelező elrendelése a tengeri hajók mintájára, nyilvánkönyvi jelleggel. A szerződéses és végrehajtási zálogjog kizárólag lajstromban való feljegyzés által szereztessé/c a légi járműre. Ugyancsak czél-