Jogállam, 1910 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1910 / 5. szám - Tanulmányok a büntetőjogi gyakorlat köréből. IX. fejezet, 49. r.

374 BÍRÓI GYAKORLAT. 5-ik bekezdése nem mint a curiai határozat mondja «a végrehajtást)), hanem «a végrehajtás foganatosítását* utalja a kir. ügyészséghez. Ez az érvelésünk nem szójáték, hanem mélyreható jelentőséggel bir. A végrehajtás foganatosítása a büntetés végrehajthatóságát tételezi fel, azzal tehát, hogy a foganatositás a kir. ügyészség hatáskörébe tartozónak nyilvánittatik, nincs a kir. ügyészség hatáskörébe tartozónak nyilvánítva az a kérdés, hogy a büntetés végrehajtható-e? De továbbá a BP. 495-, ?o?-> 5 ió., <;i8. §-ai több az elévülés kérdésével szemben alárendelt jelentőségű kérdést a bíróság hatáskörébe utalják. A törvényt, a mely pl. még azt a kérdést is, hogy a büntetés végrehajtása alatt a kórházban töltött idő a büntetésbe be ne számíttassák, az elitélt érdekében a bíróság hatáskörébe tartozónak jelenti ki, ugy értelmezni, hogy az azt a főkérdést, hogy a büntetés elévült-e, a kir. ügyészség hatáskörébe utalta, szerény nézetem szerint nem lehet. II. Indítvány, i. Az indítványnál ép ugy, mint az elévülésnél vita tárgyát képezi, vajon az indítvány anyagi jogi vagy perjogi intézmény-e. Tételes törvényünk az indítványnak anyagi jogi jelentőségét kifejezetten elismerte azáltal, hogy az indítványt az anyagi büntető törvényben szabályozta; viszont perjogi intézmény jellegének kifejezett elismerését bízónyitja az, hogy a törvény az indítványt bűnvádi eljárás megindítását kizáró oknak, tehát perjogi feltételnek minősiti. Tételes törvényünknek tehát egyedül az az álláspont felel- meg, mely az indítványban vegyes természetű, tehát anyagi jogi jelentőséggel biró perjogi intézményt lát. Hogy ezt azután ugy fejezzük ki, hogy az állam büntetőjogi igényének keletkezése kettős feltételhez van kötve, u. m. a rendes feltételen — a büntetendő cselekményen — felül a jogosult indítványától is, vagy ugy, hegy az indítvány a büntetendő cselekményből keletkezett állami büntetőjogi igény érvényesithetésének képezi feltételét, vagy ugy, hogy az állam büntetőjogának megfelelő büntető kötelessége kettős feltételtől, t. i. a büntetendő cselekményen felül a jogosult indítványától is függ, ez gyakorlati jelentőséggel egyáltalán nem bir. Minden esetben kétségtelen először is az, hogy indítvány hiányában a törvény szerint büntetendő cselekmény nem büntethető, tehát az indítvány hiánya büntetést kizáró ok — és ebben van az indítványnak anyagi jogi jelentősége — s kétségtelen másodszor az, hogy indítvány hiányában a bűnvádi eljárás meg nem indítható : az indítvány tehát «perfeltétel». De ép oly kétségtelen harmadszor az is, hogy az indítvány anyagi jogi jelentősége az itt megállapított határon tul nem terjed, hogy jelesül az indítvány hiánya csak a büntetést, de nem a cselekmény büntetendőségét — büntetendő cselekmény minőségét — kizáró ok. Az elméletben felmerült ellenkező nézetet tételes törvényünk s jelesül a btk. 115. §-ának 2-ik bekezdése, egyenesen kizárja. A dolog tehát ugy áll, hogy az indítvány a büntetendő cselekmény tényálladékához nem tartozik, az indítvány nem tényálladéki elem ; az inditványi delictum