Jogállam, 1910 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1910 / 5. szám - A határozatlan tartamu büntetés. 1. r

358 Dí VÁMBÉRY RUSZTEM lyekre a határozatlan büntetés czélirányosan alkalmazható. Saj­nos, az intézmény gyakorlati kiépitése sem nyújt biztos útmuta­tást. Brockway eredeti conceptiója, a melyet az 1870-iki cin­cinnatii congressuson fejtett ki, a mely az 1877. évi április 24-iki new-yorki törvényben, az Elmirában és ennek nyomán 17 intézetben testesült meg, a serdült komákban találta az in­tézmény alkalmazásának sajátképeni területét, mig az ausztráliai és délafrikai Habitual Criminals Act-ok (New South Wales 1905, New Zealand 1906, Victoria 1908, Transvaal 1909) az angol 1908-iki Prevention of Crime Act és a norvég Btk. 61;. §-a a többszörös visszaesők elleni védekezésre használják fel. Hogy az utóbb emiitett törvények a határozatlan büntetést mint «biztonsági rendszabályt)) állapítják meg, az a rendszabály tartalmán mitsem változtat. Sem az egyik, sem a másik tör­vénycsoport nem szolgálhat kiindulópontul, minthogy a bűn­tetteseknek nem kriminalastiologiai alapokon nyugvó osztályozá­sára épiti fel rendelkezéseit. Mindkettő abban a közös hibában szenved, hogy a mai büntetőtörvénykönyvek distinctióiban ke­resi a bűntettesek csoportosításának alapját, holott ezek nem az embereket, hanem csak az átlagembernek különböző ethikai sulyu cselekményeit különböztetik meg. Azok az elméleti javaslatok, a melyek a határozatlan bün­tetésre conkludálnak, két forrásra vezethetők vissza : az egyik a criminologia, a másik a börtönügyi tudomány. Egyiknek mű­velői között sincs egyetértés, a mi egyébként természetes kö­vetkezménye a bűntett oknyomozó magyarázatára nézve vallott elvi kiindulópontok különbségének. Túlnyomó részben a szoká­sos bűntettest fogadják el a kriminológusok a határozatlan bün­tetés specifikus alkalmazási területéül,* a nélkül hogy a crimi­* Van Hamel (Bull. de 1. U. I. C. 1. 102), ugyanő azonban később (Bull. 111. J05. IV. J05.) a javithatlanokra korlátozza; Léveillé (Bull. II. 85.) a javithatlan szokásos bűntettesekre kívánja alkalmazni ; Dráhms (The criminal 564—56^.) az «instinctive and Professional0 bűntetteseket emliti ; Kellor (Experimentál Sociology 245.) általában • habitual criminal»-t, Gordon-Rylands ("Crime its causes and remedy 194.) «really vici­ous and immoral person»-t, Griffiths (Actes du Congrés d'anthr. crim. 1897. 745.)

Next

/
Thumbnails
Contents