Jogállam, 1910 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1910 / 5. szám - A római jogról. 2. r

D? KISS GÉZA ják be ama kor forgalmi, gazdasági, jogi életét. Most már nemcsak elképzelhetjük, de láthatjuk, mint jelentkezett a gyakorlati alkalmazásban egy-egy rei vindicatio, hereditatis petitio; mint szólottak az egyes contractusok, stb. Igaz, hogy, sajnos, nem itáliai jogéletet látunk, a mi a tiszta római jogra sokkal jellemzőbb és tanulságosabb volna, hanem csak egyptonut, de ez is elég árra, hogy e jog alkalmazásáról fogalmunk legyen, tekintve, hogy az anyag legnagyobb része amúgy is a római jog uralmának korszakából való. E tekintetben máris nem egy olyan pont nyert reális megvilágítást a római jog köréből, a mire eddigi forráshelyeink csak nagyon is hézagos, szűkös adatokat szolgáltattak. Elég legyen a lex commissoria pignorumra (az a kikötés, melynél fogva a zálogtárgy tulajdona a hitelezőre száll át, ha az adós idejekorán nem fizeti) hivatkoznunk, melyről eddig csak annyit tudtunk, hogy Constantinus császár 319-ben (vagy 321 r) eltiltotta, hivatkozván arrá, hogy a kikötés terén észlelhető szigorúság egyre nő: «Commissoriae pignorum legis ereseit asperitas» (Cod. 8.34 [35J 3.). Justinianus e tilalmat fentartotta; a kompilátorok tehát — néhány véletlenül benmaradt utalástól eltekintve — minden olyan forrásadatot kiirtottak, mely ez intézmény alkalmazására nézve némi felvilágosítással szolgálna. Ma már tudjuk — az idevonatkozóan publikált számos okiratból — hogy a kikötés mint nyert alkalmazást, mint állott fenn a római uralom alatt is Egyptomban, miben nyilvánulhatott a «crescens aspenitas»,* és mint lett végül általános szokásjoggá. Sokkal nagyobb figyelmet fordít — érthetően —, a tudomány a novum-okra. Wenger a közvetlen képviselet intézményét mutatja be, mely — szemben a római jogi «per extraneam (liberam) personam nihil nobis adquiri potest» elvvel — az aegypto-görög jogban érvényesülni látszott. (Die Stellvertretung im Rechte der Papyri, 1906.). Hasonlóan élénk figyelem tárgya * V. ö. erre nézve Wessely szellemes, de kissé erőltetett értekezését, Anzeiger der phil. hist. Classe vom 12. Juni (1901. évf. XV. sz.j 110. s k. o.