Jogállam, 1910 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1910 / 1. szám - Forrástani jegyzeteimből

FORRÁSTANI JEGYZETEIMBŐL. 9 az, a mi a subjectiv elmélet szerint már kísérlet. Következőleg a törvény szava nem változik és az élőjog között mégis óriási különbség leend. Ha a részesség változatlan szövegébe a subjectiv vagy az objectiv elmélet alapján magyarázzuk be a társtettesség és segéd közötti választóvonalakat: a büntetés területén ismét más és más lesz az élő jog. Százával lehet ily példákat felhozni. Sőt a törvényhozó a legtöbbször erre a hullámzó fejlődésre számit is. Gyakran expressis verbis azért nem codifikálja a talán keletkezésekor divatos tudományos tantételeket, hogy meg ne rögzítse azokat. Minő hiba azután, ha mégis az indokolás tudományos tenorja tartja fogva a bírói gyakorlatot. Az az indokolás, mely senkit se akart kötelezni. Az indokolásnak ez a túlzott és veszedelmes tekintélyre jutása ragadta Bindinget egy izben arra az elkeseredett nyilatkozatra, hogy jobb volna indokolások nélkül előterjeszteni a ^törvényjavaslatokat, mintsem hogy az indokolások ónsulyát legyen kénytelen maga után vonszolni a törvény . . . mit einem Wuste von Materialien behaftet kommt das Gesetz zur Welt. Csemegi is sokszor volt kénytelen az indokolás egyikmásik tudományos tételével, vagy ellenmondásával szemben az indokolások magyarázó értékét leszállítani. Nagyterjedelmü és több munkaerő felhasználásával készült codificatio indokolásában, bármely felülvizsgáló szerkesztő kéz gondossága daczára is, mindig lesz ellenmondás, vagy oly tudományos tétel, mely talán az indokolás készitésekor igazság volt és néhány év múlva összeomlik. Én is reámutattam «tettesség és részesség)* czimü monográfiámban, hogy az őrtálló kérdésében az indokolás, midőn a subjectiv irányú irókra hivatkozik — nem támogatja a birói széken Csemegit mély tudományos meggyőződésével védett objectiv elmélete érvényesítésében. A külföldi bíróságok már nem becsülik oly sokra az indokolást. A lipcsei Reichsgericht nagyon sok ítéletét ismerem,