Jogállam, 1910 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1910 / 3. szám - Animus emigrandi

ANIMUS EMIGRANDI. rendelkezésből egymagából is implicite következik, hogy a törvény csakis a magyar állampolgárokat tekinti a törvény hatálya alá tartozó kivándorlóknak. Ugy a törvényjavaslat indokolásának,* valamint az előző törvény indokolásának** nem egy kitétele, mely következetesen az állampolgárok kivándorlásáról szól, úgyszintén az 1909:11. t.-cz. életbeléptetése és végrehajtása tárgyában kiadott 57000/1909. számú belügyminiszteri utasítás is világosan igazolja, hogy a törvényhozó intencziója az volt, hogy a kivándorlási törvény hatályát csakis a magyar állampolgárokra terjeszsze ki. E szempontból különösen a végrehajtási utasítás ]. §-ára hivatkozunk, mely a törvénynek a kivándorlás korlátozására vonatkozó rendelkezéseiről intézkedvén, a kivándorlókról kizárólag, mint állampolgárokról beszél és az összes korlátozásokat, tehát nem csupán a közjogi természetüeket, hanem azokat is, melyeket a külföldi törvények az idegenekre is kiterjesztenek, kifejezetten csakis az állampolgárokra vonatkozólag állítja. feL A magyar kivándorlási törvény hatálya e szerint csakis a magyar állampolgárokra van szorítva és az itt élő idegenek a kivándorlás közigazgatása alól ki vannak vonva. S igy a törvény rendelkezései már azokra sem volnának alkalmazhatók, a kik. kivándorlásuk előtt az állam kötelékéből elbocsátást nyertek, a mi azonban azzal a hátrányos következménynyel járhat, hogy az oly személyeket, akiket valamely törvényes korlát akadályoz a kivándorlásban, arra indíthatná, hogy kivándorlásuk előtt az állam kötelékéből elbocsátást kérjenek és ilyképen szabaduljanak a törvény szigorú rendelkezései alól. Az idegeneknek a törvény hatálya alól való exemtiója az általános jogelvekkel is ellenkezik. Az államnak ugyanis lerületi felségjogánál fogva, mely a területén tartózkodó összes személyekre, tehát a belföldiekre és külföldiekre egyaránt kiterjed, kétségtelen joga van, meghatározni azokat a feltételeket, melyek * Törvényjavaslat a kivándorlásról. 1908. (818. sz. iromány) 19. és 28. 1. ** Képv. írom. 1901 — 6. VII. köt. 27j. és 279. 1.