Jogállam, 1910 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1910 / 3. szám - Animus emigrandi

ANIMUS EMIGRANDI. 167 nyok, a közgazdasági élet körülményei és a kivándorlási politika speciális szükségletei szerint koronként majd szűkebbre szorit­ják, majd tágabbra terjesztik a kivándorlás fogalmát. Különö­sen jellemző erre a magyar kivándorlási kodifikáczió példája. Mig ugyanis az 1903: IV. t. cz. csak a tartós kereset czéljából bizonytalan időre való külföldre költözést tekintette kivándor­lásnak, addig az öt évvel később alkotott törvény, az 1909:11. t.-cz. már kiterjesztette a fogalmat és egy lényeges kritérium tekintetében eltért az előző törvény definicziójától, a mennyiben a «bizonytalan idő» ismérvének elejtése mellett minden meg­szorítás nélkül, «a tartós kereset czéljából külföldre való távo­zást)) értette kivándorlás alatt, a mi által a határozott időre ki­vándorlók és a szezon-kivándorlók is a kivándorló fogalma és a kivándorlási törvény hatálya alá kerültek.1 E szerint a kivándorlásnak még mint gazdasági jellegű fogalomnak meghatározásában sem tudott, sem az elmélet, sem a kodifikáczió egyöntetű megállapodásra jutni, és e mellett még ma is akadnak képviselői a régi felfogásnak, mely a köz­jogi momentum kiemeléséhez ragaszkodik. így Bendix annyira megy a közjogi animus kidomboritásában, hogy szerinte az olyan kivándorló, a kinek az a szándéka, hogy állampolgárságát fen­tartja, az nem vándorolt ki.2 Bonfils pedig különösen nyoma­tékos formában emeli ki a fogalom döntő ismérveként az ani­mus non revertendit, a mennyiben azt tekinti kivándorlónak, a ki elhagyja hazáját a visszatérés szándéka és reménye nélkül.3 Battaglia szükségesnek látja megkülömböztetni külön demográfiai és külön közjogi fogalmat, az első alatt értvén általában az 1 Törvényünk továbbá az egy éven aluli időre európai államba vándorlókat nem számítja ugyan a kivándorlók közé, a mennyiben az i. §. 2. bekezdése szerint ta törvény hatálya rendszerint nem terjed ki azokra, a kik valamely európai államba egy évnél rövidebb időre meghatározott munkák teljesítése végett távoznak*, de egyúttal felhatalmazza a belügyminisztert, hogy a s%ükséghe$ képest rendeleti uton ezekre is ki­terjeszthesse a törvénynek vonatkozó rendelkezéseit. 2 (iFahnenflucht und Verletzung der Wehrpflicht durch Auswanderung.» Leipzig. 1906. 57. 1 3 cLehrbuch des Völkerrechts.» Berlin. 1904. 218. 1.

Next

/
Thumbnails
Contents