Jogállam, 1910 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1910 / 3. szám - Animus emigrandi

Dí KIRÁLYFI ÁRPÁD álló jogi és gazdasági akadályok daczára elhagyta hazája területét, jogosan vélelmezhető volt, hogy animus non revertendi mellett megy ki, azaz hogy véglegesen szakítani kiván hazájával. Indokolt volt tehát, hogy ily körülmények között az animus emigrandiban közjogi tényezőt kerestek. De már a mult század második felében megváltoztak a körülmények. A közlekedési technika rohamos haladása és ennek kapcsán a világgazdaságnak mind intenzivebb mértékben való kifejlődése segitették az egyénnek kivivni a kivándorlási szabadság elismerését. Az egyén szabad mozgását gátló gazdasági és jogi akadályok ledőltével a kivándorlás mind általánosabb jelenséggé vált és az egyének gazdasági helyzete javításának eszközéül használtatott fel. Megváltozott a kivándorlási mozgalom jellege és a kivándorlás typusa a cum animo revertendi való kivándorlás lett. Ennek a fordulatnak éreztetnie kellett hatását a jogban. A kivándorlóban nem lehetett többé az állampolgári kötelék feladásának szándékát praesumálni és így a kivándorlás fogalmában a közjogi momentumnak háttérbe Kellett szorulnia. A kivándorlás fogalma módosult és ehhez képest módosulnia kellett a kivándorlás egész közigazgatásának. Azonban a kivándorlás fogalmának ez a módosulása csak lassan éreztette hatását a kivándorlási jogban. A gyakorlat a régi meggyökeresedett és a köztudatba átment elvektől aligalig tudott eltérni, a kivándorlási jog az osztrák pátensben statuált elvekre támaszkodva fejlődött tovább, az animus emigrandit azontúl is az állam kötelékéből való kilépés szándékában keresték, a kivándorlást és expatriatiót továbbra is felcserélték és az elmélet nem hogy segitett volna tisztázni a fogalomzavart, de sőt jelentékeny mértékben hozzá is járult annak terjedéséhez. így Jaeger «Ueber die Freiheit der Auswanderung» czimü munkájában* azt tanitotta, hogy a kivándorlás lényege nem az * aÖsterreichische Zeitschrift für Verwaltung.n 1868. 25. sz. 97. 1.