Jogállam, 1910 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1910 / 2. szám - Újabb szempontok a részesség tanában

UJABB SZEMPONTOK A RÉSZESSÉG TANÁBAN 1I7 alapján büntettessék meg, de ezen felül még individuális veszélyességének megfelelő külön, vagy pótbüntetésben is részesüljön az egyes résztvevő. Egyébként idézi Sighele az olasz btk. 230., 334. és 404. §-ait, melyekben ilyenféle intézkedés már tényleg van. Nézetem szerint azonban a hivatkozott szakaszok rendelkezései nem fedik Sighele felfogását, ezekben az individuális veszélyességnek megfelelő pótbüntetésekről nincs emlités, egyszerűen a többek által történt elkövetés eme szakaszok szerint a bűncselekményt minősiti. A börtönből való megszökés, ha három vagy annál több letartóztatott követi el, a megállapított büntetést egyharmad részével emeli (230. §.); a szemérem elleni bűncselekmények, ha két vagy több személy követi el, szintén egyharmad részszel felemelt büntetéssel sújtatnak (334. §.); ha a lopást három vagy több személy követi el, a lopásra megszabott három naptól három évig terjedhető reclusione helyett a szövetkezetiek egy évtől hat évig terjedhető büntetéssel sujtandók (404. §. 8. p.). Lényegileg tehát az olasz codex a szövetséget a bünbandával egyformán, mint súlyosító körülményt tekinti. És ez helyes. Semmi szükség a gyakorlat szempontjából a kettő között megkülönböztetést tenni. A szövetség folytán előálló, s szerintem a büntetőtörvénykönyv egész vonalán figyelembe veendő nagyobb veszélyességre már Sighele előtt reámutattak Olaszországban: Pessina, Puglia, Zuppetta és mások. Németországban tudtommal Birkmeyer (Teilnahme am Verbrechen. 1908.) * sürgeti erősen a szövetkezésnek nagyobb figyelemre méltatását. O a törvény általános részébe tartja fölveendőnek azt a rendelkezést, mely általában kimon • daná, hogy a szövetségben való elkövetés, mint súlyosító körülmény vétessék figyelembe. A müncheni professzor előre megjósolja (id. m. 13$. 1.), * A «Vergleichende Darstellung des deutschen und auslándischen Strafrechtsn ált. rész II. köt.-ben.