Jogállam, 1910 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1910 / 2. szám - Újabb szempontok a részesség tanában

1I4 Dr HALÁSZ ZOLTÁN A fejlődés a dogmatikában, mely, a mint már fentebb emiitettem, az olasz praktikusok és illetőleg németországi folytatóik tanait halomra döntötte, nem nyert a mai részességi tanban betetőzést s teljes megnyugváshoz nem vezetett. Magyar büntetőjogi iróink, Fajért és Edvi Illést kivéve, bizonyos szánakozó lenézéssel emlékeznek meg a bűnszövetségről, a kölcsönös felbujtásról, az össztettről, az együttes bünszerzőségről, pedig az egy nagy szükségletnek kielégítésére szolgáló, bár elismerem, akkori formájában gyarló eszköz volt. Eltűntek a subtilis osztályok, a hypothesiseken alapuló erőszakolt fogalomgyártás korszaka elmúlt, a bünszövetségi elmélet rombadőlt, de mintha egy ür maradt volna a helyén, mintha az az igazság, a melyre kritika nélkül esküszünk, hogy a bűnsegéd fogalma minden esetben kisegit, hogy csak tettesi és segédi tevékenységet lehet látni bármely, bárminő módon létrejött delictumnál, nem volna teljesen zavartalan igazság. És tényleg az ujabb kutatások ebből az érzetből fakadtak. A fejlődési processus tovább folyik, nem áll meg a mai részességi formák csodálatánál, hanem egyenesen támadja ezeket, s bevallott czélja a részesség fogalmának kiküszöbölése. Lis~t érvelései e részben sokkal ismeretesebbek a büntető jogász előtt, semhogy ezekre külön ki kellene térnünk. Rajta kivül Get%, Foinit^ky, Sighele és legújabban Makarewic^ képviselik e fejlődési irányzatnak a mai állásponton túlmenő részét. Get%, a mai norvég btk. javaslatát kidolgozott bizottság volt elnöke, a Mitteilungen der intern, criminal. Vereinigungban (V. köt.) közzétett: «Über den Einfluss der neueren strafrechtl. Anschauungen auf die gesetzgeberische Behandlung des Versuches und der Teilnahme»> cz. értekezésében a causalitás kérdéséből kiindulva indeterministikus állásfoglalásnak mondja, ha valaki a causalitásban történő differentiálódás alapján tettesség és részesség között megkülönböztet. A cselekménynek, hogy büntetőjogi értelemben causális cselekmény gyanánt jelentkezzék, nem kell szükségképen létrehoznia az eredményt; feltét-