Jogállam, 1910 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1910 / 2. szám - Észrevételek a csődön kívül köthető kényszeregyezségről készült törvénytervezethez

104 Df DOROGH I ERVIN mény életbe lépett, máris oly nagy mértékben mutatkoztak hibái, hogy heves támadások egymást követték, és 1890 októberében már megalakult egy «Comité párisién pour la réforme de la loi sur la liquidation judiciaire». Rajfaitnok és Deviscnek e kérdésről irt dolgozatai 1 egyenesen azt mondják, hogy e törvények tehetetlenségre kárhoztatják a hitelezőt és kiszolgáltatják adósának, hogy mindenféle csalás eszközei, tisztességtelen adósok menedékhelyei és kétes existentiák rendszeres bevételi forrásai lettek; maga a felette óvatos Lyon-Cean, kinek objektivitása és tekintélye e kérdésekben nemcsak vitán felül áll, de a ki a csődön kivüli kényszeregyezség intézményét elvben helyesli, konstatálja, hogy a vélemények a vonatkozó franczia codificatio balsikere felett egyetértők, bár a visszaéléseket jórészben a gyakorlati alkalmazás enyheségének rovására irja.2 A franczia képviselőház ipari és kereskedelmi bizottságának 1905 -iki jelentése, a mely a franczia biróságok és kereskedelmi kamarák véleményét közli, általános elégületlenségéről számol be; különösen a kereskedelmi biróságok elnökeinek ottidézett 1904-iki értekezlete constatálja, hogy mindazok az aggáiyok, a melyek a törvényjavaslat megjelenésekor felmerültek, utóbb a törvény életbeléptetése után teljes mértékben beigazolást nyertek, s hogy a törvény annak következtében, hogy az esetek többségében érdemetlen adós forditotta az a maga hasznára, károsan befolyásolja a franczia kereskedelem jó hirnevét és hitelét,3 és még a franczia igazságügyminisz1 L. Raffait: La liquidation judicaire Paris 1898. F. Devise De la reformé de la loi du 4 mars 1880, Paris 1896. Mindkettőt kimerítően ismerteti : Lron-Cacn et Renault: Traité du droit commerciat, Paris 1899, VIII. köt. 555. s kk. oldalain 1128., 1129. számok alatt. 2 Lyon Caen i. h. 1129. sz. 5 L. az idézett jelentés mellékletének 171. oldalán : «La loi a eu pour conséquence profondément regrcttable de fournir á certains commercants méritant toutes les rigueurs de la faillite, la possibilité d'usurper son bénifice pour se soustraire aux incapacités dont ils auraient subi la juste pénalité, si elle n'eut pas existé . . .» 168 old. : «Quinze années d'experience viennent confirmer les craintes que, dés son apparition cetté loi faisait exprimer tant aux Tribunaux, qu'aux chambres de commerce, et la loi . . . jouit dans les milieux commercieux honnétes de la plus robuste des impopularités.»