Jogállam, 1909 (8. évfolyam, 1-10. szám)

1909 / 1. szám - Nép , nemzet, nemzetiség.Írta dr. Kun József. Franklin-társulat [könyvismertetés]

IRODALOM. foglalja el, és a nyelv és egyéb tényezőktől eltekintve, a nemzetiség lényegét a lelki világ, a kedély mélységeiben keresi, meghatározásában sikerrel operálván a társadalmi dynamika szempontjával, megállapítja, hogy nemzetiség az a nép, mely nemzeti létre törekszik. A könyv harmadik és utolsó fejezetének gerinczét báró Eötvös Józseffel való vitája képezi, a mivel a magyar nemzetiségi kérdés velejét érinti. A magyar nemzetiségi kérdés még ma is abban az ellentétben senyved, a mely feledhetetlen érdemű Eötvösünk politikai conceptioja és a való élet között fennáll. Eötvös József, mig egyrészről a nemzetiség mivoltát helyesen isméne fel, és különösen helyesen ismerte fel az egynyelvüségre való erőszakos törekvés helytelenségét, másrészről bizonyára tévedett abban, midőn azt hitte, hogy a nemzetiségi széjjelhuzással és a nemzetiségek kifejlési irányzatával szemben az állami egység a minél nagyobb egyéni és önkormányzati szabadsággal meg lesz óvható. A szabadság, mint általános és biztosan ható csudaszer, amint ezt a szerző is helyesen ismeri fel, uralkodó eszméje volt a mu!t század publiczisztikai irodalmának s igy Eötvös «Uralkodó Eszméinek» is. Ez kétségtelenül tévedés, mert az bizonyos, hogy a szabadság az állami egységgel szemben álló nemzetiségi törekvéseket a dolog természeténél fogva csak előmozdítja. A nemzetiségi törekvés nem egyéni, hanem közületi szabadságra való törekvés, ezt tehát az egyéni szabadság bármily nayy kielégítésével kiegyenlíteni nem lehet. Igaza van tehát a szerzőnek, midőn megállapítja az állam egység és a nemzetségi önállásra törekvés kiegyenlíthetetlen voltát. Vonatkozó eszmemenetének világossága és leszürődött volta mellett, végső következtetéseinek ingadozása természetesen csak annak a magától értetődő elfogultságnak tudható be, a mely a szerzőt a kérdés tudományos tárgyalásánál is arra figyelmezteti, hogy ő egy oly nemzeti társadalom tagja, a mely más nemzeti társadalmak feletti uralmát megőrizni és fenntartani akarja. Ebben a kérdésben a mai homályt csak ugy lehet némikép eloszlatni, ha alaposan fogjuk elemezni a szembeálló társadalmak erőviszonyait, gazdasági, szellemi és etnographiai tekintetben, különös figyelemmel az osztálytagozódásokra ; taglaljuk a harcz esélyeit és elfogultság és gyűlölet nélkül fogjuk elemezni, melyik az a legjobb forma, a melyben a Duna völgyében és Kárpátok alján husz millió külön nemzetiségű ember együtt megélhet az összes gazdasági, szellemi és erkölcsi erők lehető legnagyobb kifejlesztése mellett. Ehhez kétségtelenül a legrosszabb eljárási módszer az, a mely a képviselőházban minden nemzetiségi felszólalást lehurrogással fogad. Viszont az elfogulatlanabb gondolkodásnak annál örvendetesebb jelensége a jelen ismertetés tárgyát képező tanulmány, a mely feljogosít bennünket arra, a reményre, hogy szerzője a könyvében jelentkező tisztánlátással, a jelenségek messzebbmenő elemezésével a gyakorlati kérdések megoldásában is figyelemreméltó munkát fog végezni. a.