Jogállam, 1909 (8. évfolyam, 1-10. szám)

1909 / 1. szám - A választói reform

4° DS ISSEKUTZ GYŐZŐ És a javaslat ugyanebben a §-ban ezt szükségesnek találja ismételten kimondani. No de ne folytassuk. A belügyminiszter éleslátásása. és biráló esze meg fogja a bizottságnak a lehetőséget adni, hogy az alapjában jó javaslatból egy s^ép törvényt ajánljon a törvényhozásnak. Ősválasstók. Hiszem, sőt mondhatnám, tudom is, hogy a; «ősválasz~ tók» intézménye nem megy be törvénytárunkba. Nem akarok e részben az «ősválasztó» munkaadó, és esetleges «kettős» szavazatu szolgálati személy, «a már birt jogok elkobzása»>, «a lehető visszaélések)), az «ősválasztók capitis diminutiójan és más analóg kérdésekkel foglalkozni. Egy tételre akarok csak reámutatni; ebben az országban, ha közjogok a~ írni és olvasni tudásho^ fűződnek, ennek a feltételnek csak ugy és akkor van jogosultsága, ha ez «a magyar nyelv» tudását jelenti. De megtagadni magyar anyanyelvű és érzelmű állampolgároktól a választói jogot és megadni olyanoknak, a kik az állam nyelvét sem szóval, sem írásban nem ismerik csak azért, mert más nyelven iskolázottak, nagyfokú szakítás lenne a magyar törvényhozás jogtörténelmi fejlődésével, annak útmutatása és irányával. II. Ulászló 1498:!. t.-czikkében találunk analógiát, hogy «egytelkes nemeseknek meg volt engedve, hogy tizen egyet küldjenek maguk közül az országgyűlésre*). Ámde ez mentesség volt és nem jogmegszoritás. Elmehetett az egytelkes nemes is az országgyűlésekre, csak nem volt köteles a megjelenéssel járó nagy költségeket viselni. Mert akkor a megjelenés az országgyűlésen kötelező volt. Analógiát inkább a kötelező szavalás tekintetében lehetne és kellene eme régi törvényeinkben keresni és találni. Az ősválasztók intézménye törvénytárunkba be nem mehet; az irni és olvasni tudás vagy absolute kötelező kellék a választói joghoz, és ez esetben csak az * állam nyelve* lehet ily feltétel, vagy nem az. -és akkor írástudatlanoknak is — interi-