Jogállam, 1909 (8. évfolyam, 1-10. szám)

1909 / 1. szám - A választói reform

J6 Dí ISSEKUTZ GYŐZŐ és kormányát, sőt magát egy parlamenti uj kormán/ alakítását is lehetetlenné tette; a Németbirodalomra, a hol a birodalmi tanács szűkebb, az egyes államok nemzetgyűlései pedig szélesebb hatáskörrel birnak, a hol az egyes államok legnagyobb részében a legridegebb osztály és vagyoni, értelmi és születési census áll ma is fenn; a hol a birodalmi tanács a\ általános választói jog mellett a\ ó-kor caesari akaratának alkotmányos es^kö\e; a hol a Bülow nyilatkozata, a nemzeti akaratnak a caesari hatalommal szembeállítása és a\ előbbinek látszólagos győzelme nem a birodalmi tanácsban rejlő közjogi erőnek, hanem az egyes államok autonóm, sőt mondhatni souverain féltékenykedésének és ebből kifolyólag a caesarismus elleni védekezésének volt az eredménye. A magyar közéletnek oly számos belső és külső ellenségek között kísérletezésekre nincs joga. A jelen nemzedék a multat nem lökheti el magától, a jövőt nem veszélyeztetheti. A királyi hatalom a tőle nagy távolságban álló tömegektől hatalma korlátozását rendes időkben nem félti, rendkívüli időkre nem gondol. A születés, értelmiség és vagyon, a midőn kötelességeit teljesíti, jogait is ismeri, követeli. A caesari hatalom ezekben korlátozóit látja. Rendes időkben a tömegekben keres ezekkel szemben erőt. Rendkívüli időkre nem gondol. Holott csakis a születés, értelmiség és hazaszeretet azok az erődök, a melyekből trónok biztonsága felépül. Ezeknek ereje a megtámadott királyi hatalmat testével íedezi; a tömegek ereje a trónokat szétszedi. A magyar király halalmát, a magyar trón biztonságát védi a javaslat akkor, a midőn a magyar nemzet törvényhozásában a jogfolytonosságot, a nemzeti fejlődést hűen követi és biztosítja azt, hogy a magyar nemzet gyűlése monarchikus és nemzeti irányú maradjon.