Jogállam, 1909 (8. évfolyam, 1-10. szám)

1909 / 2. szám - A tagosításról

A TAGOSÍTÁSRÓL. 119 A rendeletek alapelveinek ismertetésénél csupán csak a íagositási eljárásra leszünk tekintettel, mert remélhetőleg az •úrbéri elkülönitési és arányositási eljárás nemsokára már a jogtörténeté lesz. Az igazságügyminiszter rendeletei a tagositás szabályozásánál abból az alapelvből indulnak ki, hogy a tagositás czélja a jobb és értelmesebb gazdálkodás előmozdítása s ennélfogva a tagositást csak ott kell előmozdítani, a hol ez a czél elérhető. Azt megállapitani azonban, hogy a tagosítással jelzett czél elérhető-e vagy sem, csak ugy lehet, ha előzetesen megállapítást nyer az is, hogy a község határának mely részei azok, a melyek tagositás tárgyai lehetnek. Annak megállapítása, hogy mely területek vonassanak be 3. tagositási eljárásba, s hogy a tagositás a községre gazdaságilag hasznos és czélszerü-e, gazdasági kérdés s így nem volt utalható a gazdasági ismeretekkel nem rendelkező bíróságok hatáskörébe. Ezeknek az előzetes kérdéseknek eldöntését tehát az 1909. évi 20. I. M. — a földmivelésügyi miniszterrel közös — rendelet szerint közigazgatási útra: a földmivelésügyi miniszter hatáskörébe utalja, a ki e részben gazda, erdész, mérnök, kataszteri és jogi szakértőkből alakitott állandó gazdasági szakbizottságának véleménye alapján dönt. A birói eljárást megelőző közigazgatási eljárás során nyer eldöntést az is, hogy a meglevő közlegelő kielégiti-e az állattenyésztési érdekeket, nem kell-e közlegelőt a tagositandó területekből kihasítani vagy nagyobbítani. Az előzetes közigazgatási eljárást követi a birói eljárás, a melyet az 1909. évi 30. I. M. számú rendelet szabályoz. Ha a földmivelésügyi miniszter a közigazgatási uton eldöntendő előzetes kérdésekben határozatot hozott, a tagositást kérő további eljárás végett a bírósághoz fordulhat. A birói eljárás következő szakaszokban történik: megengedhetőség, előmunkálatok, érdemleges tárgyalás és végrehajtás. A bíróság a birtokosok meghallgatása után első sorban