Jogállam, 1909 (8. évfolyam, 1-10. szám)

1909 / 2. szám - Vázlatok a magyar közigazgatás történetéből. 2. r

VÁZLATOK A MAGYAR KÖZIGAZGATÁS TÖRTÉNETÉBŐL. IO3 részéről 1840 márczius --én történt elfogadása s az első magyar miniszterelnöknek márczius 18-án történt kinevezése után. a magyar minisztérium teljes hatáskörének szigorú megállapítása elé csakis az udv. kanczellária feloszlatásának kérdése görditett pillanatnyi akadályt. Az udvari kanczellária 6014,214 1848 márczius 29. sz. a. kelt kegyelmes királyi leiratban, mely a rendek márczius 16-iki feliratára válaszol, azt mondja ő felsége, hogy a 3., 6. és 7. (1848: III. törvénytervezet) szakaszokat illetőleg, a melyek egymással szoros összefüggésben állanak, legfelsőbb királyi tisztével járó kötelességei és fejedelmi jussainak és az álladalom épségének fenntartása, úgyszintén a rögtönzés veszélyes következéseinek mellőzése végett kegyelmesen figyelmezteti az országos karokat és rendeket, hogy azok a tárgyak, a melyek az eddig kezelt egyéb közigazgatásiakon kivül jelenleg a m. kir. udvari kanczellária hatásköréhez tartoznak, háromfélék legyenek. Az elsőrendüek ugyanis azok, a melyek az egyházi és világi méltóságok, érsekek, püspökök és egyéb főpapok, ugy az ország zászlósai és a főispánok kinevezését illetik. Ezek iránt O felségének kegyes elhatározása abban összpontosul: hogy az illető miniszter előterjesztésére e kinevezések tovább is mindenkor a koronás fejedelmet illessék. Azonban kegyelmes elhatározása az iilető miniszter által írassék alá; e kegyelmes szándékának bővebb igazságául ugyanazt kívánván O felsége a királyi tetszvény megadásáról is értetni. A másik rendbeli tárgyak: a kegyelmezés jogának gyakorlatára, az adományozások, nemességek, czimeknek és rendeknek adására, házassági akadályoktóli felmentésre, korengedélyekre, a magyar testőrző seregbeli rendelkezésekre, az itt tartózkodó honfiaknak magánjogi viszonyaikra és a m. kir. udvari kanczelláriát, mint törvényes hitelességű helyet illető mindennemű tárgyalásokra vonatkoznak, melyek iránt ugyanezt figyelmezve az 1687: VIII. t.-cz. (magyar tanácsosok a felség melletti a maga törvényes hatóságában továbbra is megtartatni kívánja. A harmadik rendbelieket a magán perlekedésbeni használt