Jogállam, 1909 (8. évfolyam, 1-10. szám)

1909 / 2. szám - Vázlatok a magyar közigazgatás történetéből. 2. r

VÁZLATOK A MAGYAR KÖZIGAZGATÁS TÖRTÉNETÉBŐL. 99 felállíttatott 1760-ban az államtanács, a melynek különféle formákban II. József óta bizonyos tanácsadó befolyása volt. A magyar közkormányzat ez 1848 előtti formájában a belső közjogi függetlenség alapján működött, de a magyar állam felségisége a számos középkori maradvány által telitett, jobbára patrimoniális felfogású és udvari jellegű nagyobb közigazgatási apparátusokkal szemben nem érvényesülhetett. Az ellentétek kiegyenlitése csakis a független parlamenti kormányzat behozatala által volt lehetséges. És midőn az 1848:111. t.-cz.-ben a független felelős magyar minisztérium alakítása kimondatott és meg is valósittatott, az eladdig működött magyar kormányzati szerveknek részben át kellett alakulniok, részben meg kellett szünniök. A magyar udvari kanczelláriának csak becsületére válik, hogy 1848 április 1 c-én történt feloszlatása alkalmával annak alkanczellárja a következőket jelenthette ki: «Noha pedig önként elismerem: hogy & természet megváltozhatatlan törvényeinél fogva, melyek szerint e világon mi állandó sincs, e százados honi intézet lételének is le kellé peregnie és helyébe más újnak, teljesb életerővel bírónak s a kor igényeit inkább kielégítőnek lépnie, s noha erősen hiszem, hogy a mely eszközöket törvényhozásunk bölcsesége, felséges urunk királyunk legfelsőbb szentesítése mellett, a közigazgatás jövendő kezelésére választott s alkotott, azoknak áldásdus sikerét fogja a hon élvezni, sőt mindnyájunk hazafiúi és szoros alattvalói kötelességének lenni vallom, hazánk átalakult uj kormányrendszerét s a kormány vezetésére közbizalomjelölte férfiaknak törvényes működését minden tőlünk telhető erélyességgel, minden tartalék nélküli őszinteséggel s legteljesb készséggel támogatni s istápolni: mégis öntudatunk tisztaságában el nem fojthatom ama legbensőbb meggyőződésemet, hogy habár az uj kormánynak működését fényesb siker s gazdagabb gyümölcsök is követendik, mint ilyenekkel, legjobb szándék mellett, mi dicsekedhetnénk, a hon iránti hűségben, alkotmányos kötelességérzetben s önzés nélküli buzgó fáradalomban bennünket felülmúlni soha és senki nem fog.» 7*