Jogállam, 1908 (7. évfolyam, 1-10. szám)

1908 / 8. szám - Magyarország és Ausztria viszonyának jogi természete

MAGYARORSZÁG ÉS AUSZTRIA VISZONYA. 57? enségéből és nemzeti souverainitásából egy szemernyit is elvenne. — Igaz, hogy egy más állammal személyi kapcsolat létesült, — személyinek nevezem, mert csak addig tart, mig a személyeknek egy meghatározott sorozata, bizonyos nemzetség él, s ipso facto megszűnik, mihelyt ezek a személyek eltűnnek. De ez a személyi kapcsolat, az uralkodónak ez az azonossága nem érinti az ország jogi függetlenségét, mert ez azonosság csupán a fizikai személyre vonatkozik, mig a magyar király személyisége közjogilag ép oly különálló marad Ausztria uralkodójával szemben, mint a milyen volt azelőtt; mint Magyarország királya, ez a fizikailag azonos uralkodó, csak a magyar alkotmány értelmében reá ruházott korlátolt hatalom viselője; mint Ausztria császárja, a kapcsolat létesítése idején csaknem korlátlan, absolut hatalommal birt. Ezt a két, eredete és jellege szerint olyannyira különböző hatalmat lehetetlen egybeolvasztani. Ehhez a személyi kötelékhez, mely csak annyit jelent, hogy két különálló és különböző hatalom ugyanarra a fizikai személyre van ruházva, ünnepélyes szövetség és szerződés járult,, a külországtól eredő támadással szemben való kölcsönös oltalom kötelezettsége.* Van-e ilyen megegyezés természetében valami, a minek szükségkép érintenie kell a hozzájáruló nemzetek függetlenségét? Ez tisztán a megállapodás formáján, azokon a forrásokon múlik, melyekből kötelező volta ered, és azokon az erőkön, melyek végrehajtását biztosítják. Ha a kölcsönös védelemre irányuló e kötelezettséget Magyarországra egy, saját közjogi hatalmán kivül álló, s annál magasabb hatalom rakta volna, vagy ha volna valamely olyan magasabb jogi szervezet, * Általán elfogadott nézet, hogy a pragmatica sanctio, összes rendelkezéseivel kétoldalú szerződés a magyar nemzet és az uralkodócsalád közt. A legtöbb közjogi tekintély egyidejűleg Magyarország és Ausztria közti szerződésnek is tartja, akként, hogy az utóbbit annak megkötésekor akkor még absolut uralkodója képviselte. De, miután ez vitás kérdés, a szerző, bár az előbb emiitett nézet hive, nem tartotta szükségesnek, hogy a szövegben súlyt helyezzen rá ; következtetései mindkét elmélet szerint megállnak.