Jogállam, 1908 (7. évfolyam, 1-10. szám)

1908 / 1. szám - Criminálpolitikai feladatok

CRIMINÁLPOLIT1 KAI FELADATOK. nehézségekre, melyekkel e kérdés megoldása jár. Mint a mai napi rendből méltóztatik látni, mi is a birkózók közé állunk. Én azt csak helyeslem, ha oly kérdésekben, minő a jogi felelősség, az indeterminált büntető itélet, vagy a közveszélyesség fogalmának kérdése, az egyesület a szavazástól eddig tartózkodott. Én csak azt nem tartom helyesnek ha az egyesület oly kérdésekkel foglalkoznék, melyeknek vitatása a tisztán leszürődő eredményt természeténél fogva zárja ki. Az egyesület kétségen kívül a gyakorlati törvényhozási reform tényezője óhajt lenni. Ezt inkább éri el akkor, ha a fölvetett kérdéseire adott válasza a határozottság erejével jelentkezhetik, mintha a scepticismus határozatlanságába vesz el. Én is másokkal együtt végzetes hibának tartanám — hogy csak néhány példára szorítkozzam — ha az egyesület azzal foglalkoznék, hogy a viszonylagos és általános elméletek melyikének hódoljon, vagy a determinismus és indeterminismus kérdéseit akarná egyesületi uton eldönteni ? Ezzel korántsem azt kívánom mondani, hogy ezeknek a nagy alapvető kérdéseknek fejtegetése az egyesület előtt levő más kérdések megvilágításának munkájában föltétlenül mellőzendők volnának. Ily lehetetlen és tudománytalan kívánság ellen magam tenném meg a legerélyesebb óvást. A mit én óhajtanék, csak az, hogy auctoritativ egyesületi eldöntés, többségi elhatározás tárgyává ily tartalmú kérdések czélszerüen sohasem tehetők. Én azt a nézetet sem tartom helyesnek, melyet pedig tekintélyes oldalról ugy Francziaországban, mint a német birodalomban hangoztattak, hogy az egyesületnek az volna egyik főczélja, hogy a büntetési czél és az akaratszabadság nagy alapozó kérdéseiben a közvetítő szerepét töltse be. Azok a tudomány oly kérdései, melyek bármely tekintélyes alkuszi közvetités útjára sem tartoznak. Helyesen állítja fel az egyesület munkásságának történetirója és birálója azt a tételt, hogy az egyesület csak akkor oldhatja meg positiv