Jogállam, 1908 (7. évfolyam, 1-10. szám)

1908 / 2. szám - A párbér Magyarországon. Jogtörténeti fejlődése és jelen állása szerint. Második bővített kiadás. Irta : Timon Ákos. Budapest, Pallas irodalmi és nyomdai részvénytársaság. 1908. [könyvismertetés]

IRODALOM. ürügye alatt se az adózó nép, se a kir. kincstár meg ne terheltessék. E két jövedelmi forráson kivül esö harmadik, mint azt Timon helyesen mondja, csak a vallásalap lehet. Ámde épen azért, mert a bonificatio a vallásalapból annak egyéb terhei miatt be nem következett, törekedtek a katholikusok a párbért nem személyi, de dologi tehernek feltüntetni, hogy igy azokban a parochiákban, hol a párbér vagyon arányában volt kivetve, a kath. lelkészek a protestánsok által fizetett párbérektől el ne essenek. Ez a törekvés különösen a lelkészi jövedelmeknek 1802-ben történt generális consriptiója óta válik erőteljesebbé. A generális consriptio, bárha tökéletlen munkálat, döntő hatású a párbér történetében, mert megindítja a küzdelmet annak az elvnek érvényre juttatása érdekében, hogy a vagyon szerint kivetett párbér, mint dologi teher, a telek vagy ház bármely, tehát protestáns birtokosától is követelhető. A katholikus egyház mindenütt, hol a párbér vagyon arányában fizettetett, követeké, hogy ha a generális consriptióban felvett telkek vagy házak valamelyike nem katholikus birtokosra megy át, az ily telek vagy ház után a párbér továbbra is fizettessék, mint az ingatlanon inhaereáló kötelezettség, vagyis dologi teher. így veti fel a katholikus egyház — miután a bonificatio be nem következett, vagy csak hiányosan valósult meg — a párbér dologi természetét, hogy ekép megmentse a nem katholikusok által birt házak és telkek után részére járt párbérből folyó jövedelmet. A helytartó-tanács és a kancellária döntéseivel szemben, melyek szerint a párbér onus juris publici nak minősítendő, különböző elméletek állíttattak fel annak igazolására, hogy a párbér nem egyéb, mint az ingatlannal inha?reáló kötelezettség, vagyis dologi teher. Különösen nevezetes a hires nagyszlatinai párbérügyre vonatkozólag Kluch József nyitrai püspök által adott jogi véleményben nyilvánított az az álláspont, a mely szerint a párbér a hívek ajánlatán, vagyis alapításon nyugszik, a melyet a földesuraság és a püspöki hatóság hagy jóvá. Tehát a párbérszolgáltatások magánjogi terhek, mert azok örök alapitványkép rendeltettek ki az egyház javára. Timon nagyon érdekesen kifejti, hogy sem a Kluch-íéle alapítványi, — sem a Boncz-féle szerződési elmélet alapján nem lehet a párbérnek magánjogi s dologhoz kötött teherbeli minőségét megindokolni. A párbérszolgáltatások a közadók jellegével biró terhek (onus juris publicr, a parochiális kötelékből eredő személyes kötelezettségek s mint ilyenek, nem kath. kiifeleke^etüektöl nem követelhetök, «mert a nem kath. hitfelekezetüek a magyar közjog szerint a parochiális kötelékbe nem tartoznak, ^emminemü parochiális terhet közjogi alapon viselni nem kötelesek. Nem katholikus hitfeleke-etüektol tehát a ház vagy telkek után fizetett párbér csak ugy követelhető, ha a\ magánjogi c\imen álvállallatott; de ilyen esetekben sem dologi párbérről, hanem a felek egyéni akaratelhatározásából eredő, tehát inkább személyes jellegű teherről van szó. Timonnak ez álláspontjával szemben tudvalevőleg Kováts Gyula vitatta nagy jogi tudással és kitűnő dialektikával, ,hogy a párbér dologi teher