Jogállam, 1907 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1907 / 1. szám - Biztosítási joggyakorlatunk 1906-ban

BÍRÓI GYAKORLAT. 77 sitó kikötheti, hogy díjfizetés előtt koczkázatot nem visel. Ragaszkodik ahhoz a felfogáshoz is, hogy a biztosítási díj csak már viselt koczkázatnak ellenértékekép követelhető. A hol tehát a biztosítási feltételek azt kötik ki, hogy a biztositónak koczkázatviselési kötelezettsége csak a díjfizetéssel kezdődik, ott az ajánlattevőt a díjnak megfizetésére kö:elezni nem lehet. A hol azonban a kötvény a biztosítás kezdetét naptárszerü pontossággal megállapítja, ott attól a naptól kezdve a biztosító viseli a koczkázatot, mert ott az azzal ellenkező fenti biztosítási feltétel érvénynyel nem bír, ott tehát az ajánlattevő is szoritható az első díjnak megfizetésére. Ezeket az elveket mondta ki a Curia 1905 I. G. 13 r., 1196 904 és 904. számok alatt is. V. Kö\lési kötelesség megsértése. A legtöbb jogvita még mindig e kérdés körül mozog és bő judicatura fejlődött abban az irányban, hogy minő elhallgatások állapítják meg a biztosított e hibáját, miképen módosul a kötelesség a kérdőivek szövege szerint, az ügynök általi helytelen kitől rés minő befolyást gyakorol és mikép oszlik meg a bizonyítási teher. Érdekesen fejtegeti az 1906 jun. 19-én 1045 905. sz. a. hozott curiai határozat ama kérdést, hogy mily körülménynek elhallgatása vagy valótlan bemondása állapítja meg a közlési kötelességnek megsértését. «A biztosító által a szerződő fél elébe terjesztett kérdőívben foglatt kérdőpontok nem tekintendők feltétlenül fontos körülményekre vonatkozóknak azon esetben sem, ha a biztosító azokat a maga részéről fontosaknak tartja is, mert törvény szerint a közlési kötelezettség nem azoknak a körülményeknek igazhü bemondására és el nem hallgatására van előírva, a melyek a biztositónak elhatározására vannak befolyással, hanem csakis azoknak, a melyek a biztosítás elvállalására bírnak fontossággal. A súlypont nem a subjecliv, hanem a\ objecliv értelemben fontos körülmény elhallgatásában vagy valótlan bemondásában rejlik. Ha tehát a biztosított a kérdőívben foglalt oly kérdésekre, a melyek a biztosítás elvállalására lényeges befolyással nincsenek, valótlan feleletet ad, ugy a közlési kötelezettséget biztositásjogi szempontból meg nem sérti és így reá nézve a közlési kötelesség megsértésével járó következmények be nem állanak». Ez elvből folyólag elfogadta a Curia a budapesti táblának következő megokolását: «Az a körülmény, hogy a biztosított elhallgatta, hogy az aján'attétel előtt két orvosnak gyógykezelése alatt állott, a biztosítási szerződés érvényének megtámadására csak ugy szolgálhatna jogos alapul, ha bizonyittatnék egyúttal az is, hogy a nevezett orvosok a biztosítottat nem valamely minden utókövetkezmény nélkül maradt muló baj miatt gyógykezelték, mert csak ezen alapon volna megállapítható az e részben döntő az a tény, hogy a biztosított a biztosítás elvállalására általában, vagy az elvállalás körülményeire és feltételeire befolyással biró fontos körülmény hallgatott el azzal, hogy elhallgatta azt, hogy őt a nevezett orvosok ist gyógykezelték és ezáltal megfosztotta a biztositót annak lehetőségétől, hogy az illető orvosok megkérdezése által esetleg a biztosítás elvállalására általában vagy annak körülményeire és feltételeire befolyással biró tényekről tudomást szerezhessen.»