Jogállam, 1907 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1907 / 9. szám - A büntetés feltételes felfüggesztése. 2. [r.]

672 D? EDVI ILLÉS KÁROLY szempontjából azonos hatású. Ha u. i. a próbaidő eredményes letelte a büntetés kiállásának, tekintetik: ez jogilag azt jelenti, hogy az elitélt meg volt büntetve, hogy tehát a visszaesés szempontjából a két eset azonos. Minthogy javaslatunk 3. §-a nem él ezzel a fictióval: ebből nem is vonható le ez a következtetés, így tehát a biró, ha csupán e §. szövege fekszik előtte, nem fogja visszaesőnek tekinteni azt, a ki lopás vétsége miatt egy izben tényleg meg volt büntetve, egy izben pedig a reá szintén lopás vétsége miatt kiszabott büntetés feltételes elengedésében részesült: mert az utóbbi esetben, tekintettel a most tárgyalt 3. §. szövegére, nem valósult meg a Btk. 338. §-ának az a föltétele, hogy az illető előzőleg már két izben «me° volt büntetvén. Szemben a Btk. pozitiv rendelkezésével jogos és méltányos, hogy a 3. §-nak ily értelem tulajdonittassék. Mert ha nem tekinthető visszaesőnek az az elitélt, a ki szökéssel hiusitotta meg a reá kiszabott büntetés végrehajtását s e miatt nem volt «megbüntetve*) : ugy igazságtalanság volna visszaesőnek tekinteni azt, a ki a 3 évi próbaidő alatt tanúsított magaviseletével szolgált rá arra, hogy a reá kiszabott büntetés végre ne hajtassék. De vájjon tényleg igy fogják-e magyarázni bíróságaink a 3. §-t, ha azt a törvény indokolásával kiegészitik: ez legalább is kétséges. Már Obenchall Pál rámutatott azokra a kétségekre, a melyeket e tekintetben az indokolás támaszt [Jogállam VI. 489.), midőn egyfelől súlyos érveket hoz fel annak bizonyítására, hogy a feltételes elitélés a benne rejlő erkölcsi büntetésnél fogva valódi büntetés, másfelől pedig kijelenti, hogy a megállapított büntetés végre nem hajtása megkülönbözteti az ily elitéltet másoktól, kiken a büntetést végre is hajtották. Minthogy az indokolás épen a 3. §. kapcsán tartalmazza e kétséget támasztó kijelentéseket: azok e §. imént kifejtett helyes értelmét könnyen megzavarhatják. Kívánatos tehát, hogy a képviselőház igazságügyi bizottsága e tekintetben olyan határozott kijelentést tegyen, a mely minden kétséget eloszlat a törvényhozó valódi akarata iránt.