Jogállam, 1907 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1907 / 9. szám - Az országos ügyvédgyülés után

666 Dí KÖNIG VILMOS lemondott 32. A többlet tehát évenként 68. Ha ezeket künn várakoztatjuk, hogy később anciennitás szerint bebocsássuk, ugy a mai első éves jogász 42 éves korában kerül a karba. Később 45, "50, vagy 60 éves is lesz, ha boldogan meg nem hal. És kérdjük, mit müveit ez a szerencsétlen jelölt, mig bebocsátást nyert? Milyen lelki, szellemi és erkölcsi transformation ment át? És milyenek anyagi viszonyai? Ma — elég szomorú — sok ügyvéd adósságokkal küzd, a numerus clausus mellett ez lehetetlen lesz, mert már az ügyvédjelölt anyagilag tönkre lesz téve, mikor a karba kerül. Érdekes, hogy ez a programm az anyagi jólét jegyében született. Az igy szervezett ügyvédségnek értékéről nem is merünk beszélni. Ez az elaggott proletariátus, melyet már a jövőbe vetett remény sem lelkesíthetné, ez legyen a jogszolgáltatás ellenőrzője és az uj jog fejlesztője. Ne felejtsük el, hogy végelemzésben az ügyvédség nem önczél. Ha hasznos munkára képtelen, ugy az államnak és a társadalomnak nem lehet oka ezt fenntartani. Azt is hallottuk, hogy későbbi generácziók fogják csak élvezni a numerus clausus előnyeit. Majd husz év múlva fogja csak látni az emberiség, milyen dicsteljes ügyvédséget alkot az öregek kórusa. Tehát a jövő! Ugyan ki hallotta már, hogy az ügyvédséget ugy kell szervezni, hogy a szervezet nem a mai kornak, hanem az 1928-ban élő társadalomnak feleljen meg. Miképen értsük meg ezt a jövőnek szentelt lelkesedést, mikor a clausura tábora a jelenleg emésztő gyomorra hivatkozik. És ki tudhatja azt, hogy minő ügyvédségre lesz szükségünk 20 év múlva. A gazdasági jövő körvonalai még ismeretlenek, az igazságszolgáltatás uj irányok felé halad és mi ennek a jövőnek bölcs előrelátással már ma akarjuk a numerus clausust biztosítani. Hát van ebben észszerüség vagy van abban logika, hogy 1928-ra ügyvédséget szervezzünk, mert ma az ügyvédek nem tudnak megélni? De ne folytassuk és térjünk vissza az ügyvédség mostani bajai-