Jogállam, 1907 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1907 / 1. szám - A csökkent beszámitóképességről

•20 Dí BAUMGARTEN IZIDOR orvosi tudomány, a gyakorlati jogszolgáltatás szempontjából világitják meg a rendelkezésre álló egész anyagot, a 27. innsbrucki) német jogászgyülés behatóan fejtegeti és a nemzetközi bűntetőügyi egyesületnek 1905. évi szeptember 12— 14. között tartott közgyűlése újra előveszi a közérdeklődést keltő témát — majdnem ugyanabban az időben, midőn a Budapesten összeült VII. nemzetközi börtönügyi congressus II. szakosztálya azt a kérdést tárgyalja: «Szükséges-e külön letartóztató-intézeteket felállítani oly egyének elhelyezésére, a kiknek korlátolt beszámítási képességét a bíróság megállapította, valamint a szokásszerü iszákosok számára? Ha igen, ezek az intézetek mily elvek szerint volnának szervezendők ?» Különösen a criminalpolitikai irány állásfoglalása felé fordult a közfigyelem. Az elvi következetesség maga után vonta volna ugyanazt a bánásmódot a psychopathoJogiai bűnössel szemben, melyben Liszt és iskolája a javíthatatlan állandó bűnöst (Dauerverbrecher) részesiti.* Rendszerint közveszélyesek ezek is és rendszerint meg nem változtatható rendellenes vagy kóros szervezetük sem: visszaesésük örökös forrása. Akár társadalmi okok azok (nyomor, elhanyagolt nevelés stb.), akár rendellenes szervezetük, mely őket állandóan a bün útjára utalja: a társadalomnak védekeznie kell ellenük és másképen, mint a kiközösítés — az állandó elszigetelés — utján nem védekezhetik. Erre a következtetésre kell jutnia Lisztnek már azért is, mert kezdettől fogva meg akarta szüntetni a «büntetés» és «biztosítási intézkedés') («Sicherungsmittel») közötti különbséget, s elvi ép ugy mint gyakorlati tekintetekből ugyanazokat az intézkedéseket hozta javaslatba a közveszélyes tébolyodottak és a javíthatatlan bűntettesekkel szemben.** * Ez álláspontot képviseli LÍSZÍ tankönyvében (12/1 j. kiadás) 164. 1.: «Es muss scharf betont werden, dass im Falle einer verminderten Zurechnungsfáhigkeit nicht rnildere Strafe, sondern, im Interessé des Verbrechers, wie der Gesellschaft, andere Behandlung (Heilung oder Verwahrung) in erster Linie wichtig istU ** V. ö. Lis^t felszólalását Münchenben a psychoiogusok harmadik nemzetközi gyűlésén: «Die Unterscheidung zwischen der Sicherungsstrafe gegen unverbesserliche Verbrecher und der Verwahrung gemeingefáhrlicher Geisteskranker ist nicht nur praktisch im wesentlichen undurchführbar, sie ist auch grundsátzlich zu verwer-